Lanzarote – „A Tűzsziget”
(Isla del Fuego)

Lanzarote a maga 845.94 km² felületével területileg a Kanári Szigetek (hét nagyobb és hat kisebb szigetből álló csoport) negyedik legnagyobb szigete Tenerife, Fuerteventura és Gran Canaria után. A szigetcsoport legészakibb szigete és egyben a legközelebbi is Afrika partjaihoz, ahonnan csupán 125 km választja el, míg az ibériai félsziget 1000 km-re található. Annak ellenére, hogy kisebb, mint a szomszédos Fuerteventura, sűrűbben lakott és lakosainak számát tekintve a harmadik legnépesebb sziget Tenerife és Gran Canaria után. A sziget fővárosa Arrecife, amely közelében található a sziget reptere is. Korábban a Wizzair közvetlen kapcsolatot teremtett Budapest és Arrecife között, azonban a járat megszűnt és ily módon közvetlen járattal csupán Bécsből érhetjük el a szigetet.

Lanzarotet – a Kanári-szigetek legöregebb tagját – Lanzarotto Malocello genovai tengerészről nevezték el, aki első európaiként a 14. században jutott el a szigetre. A „Tűzsziget” elnevezés a Kanári-szigetek hétmillió éve kezdődött vulkáni tevékenységre utal, amely azóta is folyamatosan alakítja a szigetek felszínét. Lanzaroten 1730-tól hat éven keresztül tartó hatalmas vulkánkitörés-sorozat egyik legnagyobb lávaöntő tevékenység volt, amely jórészt elpusztította a sziget legjobb termőföldjeit, elöntve lávával a sziget felületének negyedét. Ebben az időszakban 38 új vulkán keletkezett mintegy 18 km hosszú szakaszon. A vulkáni kőzetek és a vulkáni hamu rendkívül alkalmasnak bizonyultak a szőlő termesztésére.

Lanzaroten a bevételek fő forrása a turizmus. A 60 km hosszú, és 12 km széles sziget partvonala 16.5 km hosszan strand, amely kétharmad részben homokos, a többi pedig sziklás part. Az állandóan tavaszias hőmérséklet egész évben élvezhetővé teszi a fekete vagy arany színű vulkáni homokos partszakaszokat.

Puerto del Carmenben foglaltunk szállást és onnan indultunk a sziget felfedezésére. Több szempont miatt választottuk ezt a helyszínt. A reptérhez nagyon közel található városka a sziget legnagyobb turistaközpontja, ahol három óriási, nagyon jó minőségű strand található: Playa Blanca a város központjában található. A hatalmas méretű Playa de los Pocillos egy picivel északabbra van, ahol az utóbbi években egy új város és turistaközpont van kialakulóban. Mindkét strand finom homokos strand, ahol a puha homokon sétálhatunk be az óceán vizébe. Picit mélyebbre beúszva és visszatekintve a part felé teljes egészében megcsodálhatjuk a városkát, háttérben a magas hegyekkel. Szállásunk egy apartmanban volt, 10 percre a Playa Blancatól, aminek az volt az előnye, hogy rövid sétával elértük a partot. Mivel a városka központjában van, itt gondot okozott volna a parkolás, azonban a Playa de los Pocillos környékén hatalmas területek állnak rendelkezésre. Aki autóval érkezne, ezt a strandot ajánlanám inkább.

A Timanfaya Nemzeti Park

A sziget legjelentősebb látnivalója a Timanfaya Nemzeti Park, amely a sziget délnyugati részén terül el, a Tűzhegyek (Montañas del Fuego) közelében. Felejthetetlen kirándulásokat tehetünk a környéken, megcsodálva a Timfanfaya Nemzeti Park lenyűgöző vulkanikus alakzatait.

Ez a nemzeti park tette világhírűvé Lanzarotet, mivel talán az egyetlen hely a Földön, ahol ennyire közel kerülhetünk a hatalmas felületet elfoglaló lávamezőkhöz. A park területe csupán 51 km², azonban a lávamező sokkal nagyobb területet foglal el a szigeten (a sziget közel negyedét, 170 km²-t borít a lávamező, amely nagyságával a világ egyik legnagyobb lávamezeje).

A nemzeti parkot 1974-ben hozták létre. Nevét az egykori Timanfaya faluról kapta, amelyet az 1730-1736 közötti lávakitörések teljesen megsemmisítettek. A hatalmas pusztítást végzett kitörések több méter vastag lávával borították be a szigetet, tönkretéve a termékeny mezőgazdasági területeket. Az utolsó lávakitörés 1824-ben volt, de a Timanfaya park területén csupán pár centiméterrel a földkéreg alatt a hőmérséklet bizonyos részeken meghaladhatja a 100 °C-t, míg 6 m mélyen akár a 400 °C-t is. A park területén egy nagyon kis területet bejárva is szemügyre vehetjük a vulkáni tevékenység minden hatását Földünkre: a kis hornitos-októl kezdve a láva-dómokon keresztül a kráterekig és hatalmas kalderákig (kráterhez hasonló, a vulkán önmagába roskadása hozza létre) mindent megtalálunk. A hegyek annak függvényében, hogy melyik napszakban látjuk és hogyan esik rájuk a fény a mélyfeketétől a lángvörösig minden színben megcsodálhatóak. Hatalmas lávamezők, hamuszürke sivatagok és lávaalagutak teszik változatosabbá a tájat.

Bérautóval utazva a legcélszerűbb korán reggel, nyitás előtt, lehetőleg 8:30 körül odaérni, vagy késő délután, amikor már elmentek a nagy turistabuszok. Autóval nem lehet végigmenni a parkon, azonban a parkbelépő tartalmazza az ingyenes parkolást és szintén ingyenes buszos parklátogatást. A buszok egy irányban közlekednek a park területén és lényegében egy hatalmas bal kanyart ír le az útvonaluk. Ezért legcélszerűbb a busz jobb oldalán elhelyezkedni, hogy a legjobb perspektívánk adódjon. A látogatást egy olyan napra kell időzíteni, amely nem párás, mivel csak tiszta időben, napsütésben élvezhető a vulkanikus kőzetek különböző színárnyalata, illetve csak akkor tudjuk belátni az 1730-as években bekövetkezett pusztítás valódi méreteit.

A látogatóközpont melletti területen bemutatják, milyen forró a talaj, a száraz növények pillanatok alatt lángra lobbannak. Egy körülbelül 10 m mély lyukba öntött veder víz pillanatok alatt elpárolog, hatalmas gőzkitörést okozva.

A kövek melegénél elkészült sült krumplit lehet kóstolni. A mélybe vájt, kúthoz hasonló „sütőkemence” tetején grillrácson sülnek a friss húsok és a halak. A park bejáratához közel mintegy 200 dromedár várja a turisták hadát, akik egy fél órás sétára mehetnek a park lezárt területére dromedárháton.

Túra a sziget déli részén

Amennyiben korán érkezünk a nemzeti parkba, a park felkeresése után lehetőségünk adódik néhány közeli érdekességet is megnézni.

La Geria

Mozaga irányából Dél felé haladva áthaladunk a La Geria borvidéken. Masdache és Uga települések között mintegy 10 km hosszan vulkanikus hegyek között autózhatunk, amelynek oldalában hatalmas szőlőültetvények vannak Lanzarotera jellemző módon. Teljes domboldalakon és sík részeken is kis üregeket hoztak létre, amelyeket egyenként kőfalacskákkal vettek körbe és egy-egy szőlőtövet ültettek el mindenikben. A kőfalacskák célja megvédeni a szőlőtöveket a széltől. Az út mentén kis standoknál lehet bort kóstolni és vásárolni. A bor finom, de cseppet sem olcsó, köszönhetően a sok kézimunkának is, amivel a bortermelés a környéken jár…

Yaiza

A sziget borútja Uga településnél véget ér, de onnan csak néhány kilométerre található egy álmos kis falu, Yaiza, amely szintén megér egy rövid megállót. A körülbelül 2000 főt számláló teleülést többször megválasztották már Spanyolország legszebb falvának. A falvacska pálmafákkal és kőkerítésekkel szegélyezett főútja a Nuestra Señora de los Remedios aprócska, sötét, de szép templomhoz vezet. A falut nagyon szépen karban tartják, olyan, mintha egy hatalmas kertben sétálnánk. Sehol egy lehullott pálmalevél, sehol egy nyíratlanul éktelenkedő bokor. A házak is úgy ragyognak a napsütésben, mintha nemrég épültek volna. A faluban több helyen is hagyományos spanyol ételek rendelhetőek (sokkal olcsóbban, mint mondjuk Madridban) a hangulatos éttermekben. Egy fél órás séta után tökéletes hely az ebéd elfogyasztásához. Yaizaból két út is vezet a sziget déli csücskéhez, azonban most tegyünk egy kis kitérőt a tengerpart felé.

El Golfo

El Golfo egy álmos kis halászfalú, ahol mindig találni üres vendégházakat. A településhez közel található Charco de Los Clicos, a „zöld tó”, ami lényegében egy az óceánnal kommunikáló félkör alakú kráter. Az óceán vizében élő zöld algák miatt különleges smaragdzöld színe van, amely különösen kontrasztos a kráter sárgás-pirosas színével és a fekete homokos tengerparttal. Mivel a tó vize az óceánból származik, dagálykor a vízszint itt is emelkedik.

Két úton is megközelíthetjük Lago Verde-t: északról egy széles földút vezet egyenesen a tóig és tovább egyenesen a tengerpartig, ahonnan közelről is megszemlélhetjük a tavat. Azonban a Délen található kilátóból jobban rálátni a tóra, ami körülbelül 5 perc sétára található a parkolótól. Innen megfigyelhető a tó krátertó jellege, a kőzet a bal oldalon része volt egy hatalmas kráternek, melynek jobb oldalán levő része hajdanán az óceán vizébe omlott.

Los Hervideros

El Golfot a Salinas de Janubio sólepárló mezőkkel összekötő tengerparti út mellett (LZ703) találhatóak a „forrongó üregek”, a Los Hervideros. A hullámok drámai erővel csapódnak itt a bazaltsziklának, amelyekben üregeket vájtak. A becsapódás erejétől a tajtékzó víz olyan, mintha forrásban lenne. A part melletti turistaösvények mellett több helyen is kis erkélyeket alakítottak ki, ahonnan megcsodálhatóak a bazalt jellegzetes oszlopos struktúrái.

Salinas de Janubio

A nyugati parton tovább haladva déli irányban elérkezünk a Salinas de Janubio sólepárló mezőkhöz. A távolból első látásra hatalmas természetes mozaik lényegében egy több száz éves sótermelő üzem hagyatéka. Itt a mai napig hagyományos módon vonják ki a sót a tenger vizéből. Az elv nagyon egyszerű: a szél erejét kihasználva az óceán vizét hatalmas medencékbe terelik a domb magasabb területeire. Onnan egy hosszabb csatornán keresztül, megszűrve átfolyik egy medencébe, ahol a nap sugarainak lesz hosszabb ideig kitéve. Ennek következtében a víz elpárolog és a só a medence alján marad. Mielőtt a víz teljesen elpárologna, áteresztik egy alsóbb szinten levő medencébe és a felső medencét újratöltik. Medencéből medencébe haladva egyre koncentráltabb lesz a só-oldat, míg a legvégén az összes víz eltűnik, csak a fehér arany, a só maradván a medencében.

Playa Blanca

Továbbhaladva Dél felé, Lanzarote második nagy turistaparadicsomába érünk, amelynek közelében is számos finom homokos strand található. A sziget délnyugati csücskében a Punta de Pechiguera közelében található egy magányos világítótorony, amely jól látható Playa Blanca központjából is. A part mentén odáig egy könnyű kis túrát tehetünk, amelynek során megcsodálhatjuk a sziklás partot. Playa Blanca központjában két móló között található a Playa Flamingo, amely ideális hely kisgyerekes családok számára, mivel a víz itt nagyon sekély. Playa Blanca kikötőjétől nem messze található Punta de Aguila, egy piciny, kerek, 18. századi erődítménnyel. A Castillo de las Coloradas védte a sziget déli részét a kalózoktól. Nem különösebben látványos, de innen jó a kilátás és látszanak a szomszédos Lobos és Fuerteventura szigetek.

Punta del Papagayo

Punta del Aguilatól néhány kilométerre találhatóak a papagáj-strandok, de ez a néhány kilométer nagyon nehéz szakasz, mivel az aszfaltos útnak vége lesz és felváltja egy kátyús, tankcsapdának is beillő földút. Gyalog vagy biciklivel egyszerűbb megközelíteni ezeket a strandokat, mint autóval. Másik lehetőség a kikötőből csónakot fogadni. Nem csak a fürdőzés szerelmeseinek érdemes ellátogatni ezekre az álompartokra. A sziklaszirtekről lélegzetelállító panoráma nyílik elénk. Közvetlenül előttünk helyezkednek el Lobos és Fuerteventura, mögöttünk az Ajache magas sziklaormai szikráznak a napsütésben. Nyugati irányban pedig Playa Blanca sziluettje rajzolódik ki a távolból.

Az északi rész felfedezése

Lanzarote északi fele dombosabb, mint a sziget déli része. Sokkal több a csapadék, ezért a táj is zöldebb, mint a sziget többi részén. Északi körútunk során első megállónk Tenguise volt, a sziget régi fővárosa, majd onnan a sziget nyugati oldalát vettük célba és a parttal párhuzamosan felautózunk a sziget északi csücskéig, ahol a Mirador del Río kilátópont is található. Majd a keleti part mentén visszatértünk Puerto del Carmenbe.

Teguise

Villa de Teguise 1852-ig volt a sziget fővárosa. A 15. században azért nem a tengerpart mellé építették, hogy védett legyen a kalózok támadásaitól. Egy erődítést és egy megfigyelőpontot építettek a Montaña de Guanapay hegyre, ahonnan jelezni lehetett a veszély közeledtét. Az erődítményben azonban többnyire csak az urak találtak menedéket, az egyszerű emberek a Cuevas de los Verdes barlangrendszerében bújtak el ilyenkor. Tenguiseben megmaradtak a régi házak és utcák. Órákon keresztül sétálhatunk a város utcácskáin vagy megcsodálhatjuk a várost a Castillo de Guanapay mellől is. A város főtere a Plaza de la Constitución, ahol az Iglesia Nuestra Señora de Guadalupe temploma is található. A város főbb nevezetességei közé tartozik a Palacio Spinola palota is. Hétközben a városka csendes, azonban vasárnap reggel benépesedik a város a piac miatt. Ilyenkor minden kapható ott, legfőképpen olyan dolgok, amik nem a szigetről származnak (leginkább ázsiai származású bóvlikkal etetik a turistákat).

A Castillo de Guanapay 447 m magasan van a város mellett, de a benne működő múzeum nem érdemel túl sok figyelmet, inkább a kilátásért érdemes ide feljönni. A kráter tetejéről belátni szinte az egész szigetet. Még az új fővárost, Arrecifet is látni onnan. Érdemes körbesétálni a kráter peremén, amely 10-15 perces sétával körbejárható.

Los Valles

A vasárnap reggeli piacozás és egy rövid séta után a vár körül Haría felé vettük az irányt, párhuzamosan a sziget északnyugati partjaival. 10-15 millió évvel ezelőtt a sziget ezen része egy különálló sziget volt. Az itt található Famara hegyek nem olyan látványosak, mint a Timanfaya nemzeti park, ennek ellenére megér egy látogatást. Tenguiseból előbb felfelé vezet a szerpentin út Risco de Famaran, hogy azután leereszkedhessünk Haríába, az 1000 pálma völgyébe. A felfele út Mirador del Valle kilátónál ér véget, ahol egy régi fincat panoráma-étteremmé alakítottak, amelyből ebéd közben élvezhetjük a Los Valles völgyre nyíló panorámát.

Mintegy 600 m magasan a Famara hegységben az út elhalad egy szélerőmű park (Parque Eólico de Lanzarote) mellett, ahol körülbelül 50 szélerőmű található. A parkot elhagyva, az útról bal felé elágazik egy piciny út (alig jelölik, ezért figyeljük, amikor feltűnnek a szélkerekek), amely az Ermita de las Nieves kilátóhoz vezet. Fantasztikus látvány tárul a szemünk elé ebből a kilátóból, kár lenne kihagyni.

A keskeny úton haladva előbb a Los Valles völgyet lehet belátni, majd megérkezünk egy zarándokhelyre, a „hó kápolnához” (Ermita de las Nieves). Itt érdemes leparkolni és tova sétálni száz-kétszáz métert. Lélegzetelállító látványban lesz részünk: a Risco de Famara mintegy 600 m magasságból meredeken lejt a tenger felé. A kilátóból jól látszik a Famara öböl halászfalvaival és a szörfösök kedvencével, a homokos stranddal. De innen jól belátható a sziget legmagasabb pontja is, a 670 m magas Peñas del Chache csúcsot, ahol katonai radar van telepítve, emiatt megközelíthetetlen civilek számára.

Haría

Visszatérve a főútra és elhaladva a sziget legmagasabb pontja mellett elérkezünk egy kilátóponthoz (Mirador de Haría), ahonnan szemünk elé tárul az 1000 pálma völgye és a sziget számunkra eddig ismeretlen arca. Mostanig megszokhattuk, hogy a sziget száraz, sivatagos, ahol növényzet is alig található. Megszámlálhatatlanul sok kanári pálma található a völgyben a dús növényzet mellett. Leérkezve Haríába, a városhatáron belül balkéz felől található egy nagy parkoló, ahol érdemes letenni az autót és onnan gyalog bejárni a sziget talán legszebb városkáját. Túl sok nevezetességre azonban ne számítsunk, csak gyönyörködjünk a búja növényzetben. A Plaza Leon téren leülhetünk egy árnyékos padra, vagy beülhetünk a számos étterem egyikébe, az árnyékos fák alá.

Mirador de Guinate

Elhagyva Haría városát az út újból felkapaszkodik a Risco de Famara oldalára. Néhány kilométer megtétele után Guinate településhez érünk, ahol a híres Mirador del Río kilátóval vetekedő panoráma tárul elénk teljesen ingyen a Mirador de Guinateból, amely egy keskeny út végén található. Az út egy kerek fordulópontban végződik, ahol rendes kis káosz alakul ki, ha 5-6 autónál több érkezik egyszerre oda. Szerencsére nem túl forgalmas hely, kevesen ismerik és innen csendben meg tudjuk szemlélni a La Graciosa sziget legnagyobb részét, valamint a 600 m-rel alattunk található Playa del Risco-t és a mögötte észlelhető sólepárlókat.

Ezen a településen található a körülbelül 5000 m² felületű Guinate Tropical Park, ahol sok száz madárfajta megtekinthető, de elég meredeknek találtuk a 15 EUR-os belépti díjat, ezért inkább kihagytuk...

Mirador del Río

Guinátéból már csak néhány kilométer távolságra található a sziget egyik leglátogatottabb pontja, a Mirador del Río. A hatalmas parkolóban egyszerre tucatnyi busz és sok száz bérautó fér el egyidejűleg. A belépő felnőtteknek 4.50 EUR volt, de a lélegzetelállító panoráma talán megérte. 500 m-rel az óceán vize fölött található kilátóból jól belátható La Graciosa szigete és tiszta időben Isla de Mantaña Clara és Isla de Alegranza körvonalai is kivehetőek a messzeségben.

La Graciosa szigetére komppal lehet átkelni. De a kompkikötőig akkor is érdemes leautózni, ha nem szándékozunk átkelni a szigetre, mert a kikötőtől nem messze hatalmas lávataréj labirintusban sétálhatunk.

Monte Corona és Malpaís de la Corona

Haría felé autózva is látszott a távolban egy hatalmas lávadóm, a 609 m magas Monte Corona, amely 4000 évvel ezelőtt tört ki utoljára, rengeteg lávát lövellve ki magából. A láva elöntötte a sziget északkeleti partját, tönkretéve a termékeny talajt. Ezt a lávával elöntött területet Malpaís de la Coronanak hívják. Lassan a természet újból birtokba veszi a területet, apró bokrok és cserjék már megtelepedtek a „rossz talajon”. A 4000 évvel ezelőtti vulkánkitöréskor keletkezett a sziget két leglátogatottabb geológia látványossága, a Cueva de los Verdes és a Jameos del Agua.

Cueva de los Verdes

Amikor felrobbant a Monte Corona, hatalmas mennyiségű láva ömlött az óceán vizébe. A felsőbb rétegek megszilárdultak, de a kéreg alatt a lávafolyam nem állt meg, lávabarlangok keletkeztek. Ekkor keletkezett a 7 km hosszú Túnel de la Atlántida, a világ leghosszabb lávaalagútja, amely folytatódik még 1 km hosszan a tenger alatt is. Az alagút mintegy 2 km hosszú szakasza látogatható Cueva de los Verdes néven. A vezetett túra 45 percig tart. A guide spanyolul és angolul mesél, de mi egy olyan guide-ot fogtunk ki, aki nagyon rossz angolsággal beszélt és alig értettük, hogy mit mond. A barlangnak négy szintje van és korábban menedékként szolgált a sziget lakói számára kalóztámadások idején.

Jameos del Agua

Körülbelül 1 kilométer távolságra a Cueva de los Verdestől található a sziget másik látványossága. A Túnel de la Atlántida – amelynek egy szakasza a barlang – beomlott. Ezeket a pontokat, ahol az alagút így beomlik, Jameos-nak hívják. Ezt a szakaszt, ahol az alagút beomlott, César Manrique egy mesterűvé alakította és ma (véleményem szerint) elég borsos belépti díj ellenében látogatható.

A Jameos del Agua fő eleme egy körülbelül 60 m hosszú és 20 m széles épen maradt alagútrészlet, amelyben türkizkék tengervíz található, rengeteg kis albínó rákocskával. Az itt található víz kapcsolatban van az óceán vizével. A barlang mindkét oldalán apró teraszocskák vannak, ahol csendben meg lehetne pihenni és gyönyörködni a remekműben, ha nem lenne folyna át a barlangon a turistahadak megállíthatatlan tömege.

Jardín de Cactus

Visszafele autózva Puerto del Carmen felé, Guatiza településen található egy hatalmas mesterséges kaktusz, felhívva a figyelmet a közelben található kaktuszkertre. A kertben a több ezer féle kaktuszon kívül egy restaurált Gofio szélmalom is található, amelynek a belsejébe is be lehet sétálni. Rám nem tett különösebb hatást a kaktuszkert.