Gran Canaria

Gran Canaria (a „Nagy Kanári-sziget”) – a Kanári Szigetek (hét nagyobb és hat kisebb szigetből álló csoport) névadója – a maga 1560 km² területével területileg csupán a harmadik legnagyobb sziget Tenerife és Fuerteventura után. Azonban gazdasági és turisztikai szempontból a szigetcsoport legjelentősebb szigete. Közel egy millió fős állandó lakosával évente három-négy millió turistát vonz.

A szinte kör alakú sziget (átmérője körülbelül 50km) Afrika partjaitól nyugatra, körülbelül 150-200km-re helyezkedik el, a szigetcsoport középpontjához közel – nagyjából a Közép-Sahara vonalában. Európa legközelebbi pontja körülbelül 1350km-re található. A sziget egyben a harmadik legmagasabb sziget a szigetcsoporton belül – legmagasabb pontja a vulkanikus eredetű Pico de las Nieves – 1949m-es magasságával. Ennél magasabb csúcsok csak Tenerifén és La Palma szigetén vannak. (A Teide Tenerife és egyben Spanyolország legmagasabb pontja 3718m magasságával és körülötte még hat csúcs magaslik 2500m fölé Tenerife szigetén. A Roque de Los Muchachos La Palma legmagasabb hegycsúcsa 2426m magassággal.)

Budapestről legegyszerűbben a Ryanair járatával tudunk eljutni Gran Canariára, mely heti egy közvetlen járattal köti össze a magyar fővárost a sziget Las Palmas-tól, a sziget fővárosától délre található repterével. Pénztárcakímélő alternatíva lehet még egy londoni, brüsszeli, madridi vagy barcelonai városnézéssel egybekötött átszállásos útvonal is (ezeket a városokat számos fapados járat köti össze Budapesttel), de a közeli szigetekről is olcsón átrepülhetünk a CanaryFly járataival Gran Canariára.

Gran Canarián a hőmérséklet egész évben kellemes. A mediterrán-szubtrópusi klíma és a Kanári-áramlat (mely a Golf-áramlat északnyugati folytatásából ágazik el dél felé) kiegyenlíti a hőmérsékletet, a passzát-szeleknek köszönhetően pedig a Szaharából érkező forró légtömegek ritkán érik el a szigetet. A partok mentén télen nem szokatlan az akár 24 fokos hőmérséklet sem. Az óceán vize a Kanári áramlatnak köszönhetően viszonylag hűvös, 18-22 fok körül van egész évben, nyáron többnyire 20-22 fokos, amely kellemesen hűsít az akár 35 fokot is elérő nyári melegben.

A Szahara közelsége miatt a keleti és a déli partokon gyakorlatilag egymást érik a homokos és a sziklás strandok. A sziget közepén magasodó hegyek azonban nagyon befolyásolják a sziget időjárását. Míg az északi rész inkább szeles és esősebb, a sok csapadék miatt itt búja növényzetet találunk. A sziget közepe kopár, míg déli területei szárazak, szinte sivatagosak. Ezért a napfényt kedvelőknek a sziget ezen részét ajánlom, ahol akár az évi 320 napsütéses nap sem ritka. A szörfösök általában a reptérhez közelebbi, a sziget északkeleti partjait részesítik előnyben.

A legnagyobb és legismertebb nyaralóövezet a Playa del Inglés-Maspalomas központtal kiépített partszakasz, amely több, mint 6km hosszú és helyenként több, mint 1km széles, a szél által Afrikából áthordott, finom sivatagi fehérhomokos dűnestranddal rendelkezik.

A végig kiépített keleti és déli partok miatt Gran Canariára látogató milliók többsége (szerencsére) ki sem mozdul a tengerpart közelében levő szállodaláncokból, így soha nem fogják megtudni, mit rejtegetnek a sziget belsejében rejtőző kanyonok. Skomer (Egyesült Királyság) szigete mellett a Kanári Szigeteket biodiverzitásuk miatt Európa Galapagos-ának is szokták nevezni. Gran Canaria, központi elhelyezkedésének köszönhetően a szigetcsoporton belül, szinte mindennel rendelkezik, amivel a többi sziget a szigetcsoporton belül.

2018 tavaszán immáron harmadszorra látogattam el Gran Canaria szigetére. Mindhárom alkalommal Maspalomas környékét választottam bázisnak, hogy onnan indulva bejárjam a szigetet.

Alábbi javaslataimmal azoknak szeretnék segíteni, akik szívesen töltik aktív pihenéssel, városlátogatásokkal, motorozással, bicajozással, vagy túrázással is nyaralásukat. Az alább javasolt útvonalak bejárásához célszerű autót vagy motort bérelni, mert a sziget legtöbb pontja, amely leírásaimban szerepelni fog, tömegközlekedéssel egyáltalán nem, vagy csak nehezen megközelítő. Mivel az utak nagyon kanyargósak, akár napi több ezer kanyarra is kell majd számítani. Javasolt az alábbi útvonalakra egy-egy napot szánni és ha az idő engedi, a kirándulós napok közé célszerű egy-egy pihenőnapot is beiktatni.

Túra Gran Canaria déli részén levő kanyonokban

Gran Canaria déli kanyonjai érdekes kirándulóhelyeket rejtegetnek. Az alábbi útvonal kényelmesen bejárható motorral vagy autóval. A kanyonokban autókázva türelmeseknek kell lennünk az olykor túl óvatosan vezető turistákkal, akik a sok helyen 40 km/h megengedett sebességnél is lassabban haladnak.

Az útvonal mentén rengeteg kilátópont van. A kilátó spanyolul „Mirador”, az út mentén figyeljük a táblákat, mert elképzelhető, hogy egy-egy kilátóponthoz egy picit le kell térni az útról.

Maspalomasból a GC-505-ös úton indultunk el a Soria víztározó felé, majd a GC-605 úton folytattuk. Lélegzetelállító panoráma fogad az út mentén mindenhol. Útközben semmilyen turistaattrakció nem található. A Soria víztározó száraz években elég kevés vízzel rendelkezik. 2012-es látogatásom alkalmával alig volt benne víz, azonban idén tavasszal, köszönhetően a csapadékos télnek, a víztározó tele volt. A GC-505 út egy zsákutca, a Soria víztározó északi felénél ér véget, ahol egy vízesés is található. Ottjártunkkor a vízesés ki volt száradva, nem volt túl látványos.

Visszatértünk az útelágazáshoz és a GC-605 úton folytattuk a Niñas víztározóig. A mesterséges tó melletti parkolóból induló túraösvényen meg lehet kerülni a tavat. A fenyvesben vezető túraösvény jól járható. A tó a Pajonales természetvédelmi területen található 1000m tengerszint feletti magasságban. Egy barlangocskát is útba lehet ejteni, a „Cueva De Las Niñas” irányt követve. Alternatíva lehet a Cruz Grande kilátó melletti parkolóból is indulni, azonban ez a parkoló általában tele van autókkal, nehéz ott megállni.

Ayacatatól a GC-60 útra kanyarodva visszatérhetünk a tengerpartra. Az első nagyobb település San Bartolomé de Tirajana, ahol megállhatunk ebédelni, vagy egy kávészünetre. A tengerpart felé haladva Fataga egy jellegzetes 2000 éves Kanári Szigeteki falu, szűk, kövezett utcáival fehér házaival, amely jelöltként szerepel az UNESCO világörökségi listán is. Jellegzetesen barna sziklák veszik körül az „ezer pálma” völgyét, amelyben a falu is található. A falu templomát 1880-ban építették. Ebben az időszakban a falu virágzásnak indult, lakossága folyamatosan bővült, azonban manapság már csak körülbelül 400 fő lakik ott.

Lejjebb ereszkedve a GC-60 úton egy másik kilátóhoz érünk, ahonnan jó rálátásunk van az „ezer pálma” völgyére.

Leérve a tengerparthoz, aki elfáradt a túrázásban, visszatérhet Maspalomas homokdűnéihez, esetleg ellátogathat az Aquaparkba. Mi azonban még nem voltunk elfáradva, ezért az Aquaparknál elágazó GC-504 úton felautóztunk az Ayaguares víztározóhoz is. Az út mentén számos kilátópont található. Idén csak a víztározót néztük meg, azonban 2012-ben végigjártuk az Ayagaures falucskából induló mintegy 12 km-es túraútvonalat is (szint 600 m fel és le).

A GC-503-as út visszavezet a tengerparthoz. Ha biciklivel szeretnénk nekivágni az útnak, ajánlott a GC-504 úton felmenni, mert sokkal enyhébb az emelkedő. A nehezebb szakasz a víztározó elérése után következik, amikor ráfordulunk a GC-503 útra.

Túra Gran Canaria csúcsai körül

Gran Canaria csúcsaihoz a sziget szinte bármely pontjáról egyszerű a feljutás. Mivel a szállásunk Maspalomasban volt, és előző nap a sziget déli szurdokain keresztül közelítettük meg a csúcsokat, e napon a sziget keleti partjáról felvezető számos út egyikét választottuk.

Maspalomastól körülbelül fél óra autóútra, a sziget délkeleti részén található a mintegy 11 km hosszú Guayadeque szurdok (spanyolul Barranco de Guayadeque), amely a szigetcsoport egyik legnagyobb szurdoka. A szurdok a Las Marteles kráternél kezdődik mintegy 1500 m tengerszint feletti magasságban. A völgyben számos barlanglakás található, amelyek egy része még a mai napig lakott. Hajdanán ez a völgy volt a leglakottabb része a szigetnek. Számos barlangsír volt a környéken, amelyeket a XIX. században sírrablók dúltak fel. Ezt követően a még menthető értékeket múzeumokban helyezték el. A barlangok egy részét élelmiszer tárolásra használták. A környék gazdag volt forrásokban is, ezek jelentőségére a szurdokban felfedezhető számos vízimalom romja utal.

A völgy bejáratánál egy régi barlanglakásban van kialakítva a turista centrum. A völgyben a GC-103-as út nyomvonala a patak medrét követi és a Montaña de las Tierras hegynél ér véget, ahol néhány barlang-étterem található. Innen már csak egy gyalogösvény vezet fel a Las Marteles kráterhez, majd onnan tovább a GC-130 útnál ér véget. A szurdok falai nagyon meredekek és helyenként akár 300-400m magasak is lehetnek. Ahol csak lehetett, teraszokat alakítottak ki az ültetvényeknek. Helyenként füge, illetve mandulafák láthatóak a völgy mindkét oldalán.

A Guayadeque szurdok után elindultunk Gran Canaria legmagasabb pontjaként ismert, az 1949 m tengerszint feletti magasságban levő Pico de las Nieves csúcs felé, amelynek neve a hó csócsát jelenti. Azonban ez bizonytalan, a közelben levő Morro de la Agujereada szikla valószínűleg 1956 m tengerszint feletti magasságával kiérdemli a sziget legmagasabb pontja címet.

Tiszta időben a Pico de las Nieves kilátójából megcsodálható a kilátótól nyugatra található Roque Nublo, következő helyszínünk, illetve a Roque Bentayga is. Ha szerencsénk van, innen Spanyolország legmagasabb csúcsát, a Tenerife szigetén található Teide vulkánt is látni lehet.

A Pico de las Nievesig széles út vezet fel, azonban amint felérünk a központi hegységbe, az keskeny szerpentinek sok koncentrációt és a váltó ügyes kezelését igénylik (kézi váltós autó esetében). Egy másik probléma, hogy a nevezetességek környékén szinte lehetetlen megállni, minden parkolóhely általában foglalt.

A Pico de las Nieves nem igazán jellemezhető hegyként, sem hegycsúcsként, inkább egy lapos platóra hasonlít, amelyet elrondítanak a TV antennák és egy katonai radarállomás. Az út idáig rendesen ki van táblázva. Mindazok, akik esetleg kihagyják a szurdokot és először állnak meg a tengerparti nyaralótól, egy erős hősokkra számíthatnak, mivel ebben a magasságban gyakran csupán 5-10 fok van akkor is, amikor a tengerparton 25 fok a jellemző.

Annak ellenére, hogy a Pico de las Nieves nem túl fotogén, érdemes ide feljönni, mert útközben három-négy kilátóból is megszemlélhetjük a szigetet. Belátni innen az előző túrán bejárt Fataga völgyet és ellátni Playa del Inglésig is. Az igazi attrakció azonban csak magából a kilátópontból látszik. A közelben levő Roque Nublo és a Roque Bentayga, valamint a felhők fölé emelkedő Teide látványa káprázatos. A kilátópont az egyedüli pont, ahova nagy buszok is fel tudnak menni. Ezért hatalmas tömegre kell számítani a kilátónál. Aki nyugisabb helyre vágyik, körülbelül hasonló látványban részesülhet a GC-150 mentén, Cruz de Tejedatól délre található nem túl ismert Becerra kilátóból, ami ugyan nincs olyan magasan, de onnan is jól látható a Teide és a körülötte levő hegyek.

Következő megállónk a Roque Nublonál volt. Szerencsénk volt, mert rövid várakozást követően valaki pont kiállt az út mellett található piciny parkolóból, így le tudtuk tenni az autót és fel tudtunk túrázni a kőhöz, Gran Canaria jelképéhez.

A Roque Nublo (felhőbe rejtett kő) egy 67 m magas vulkanikus kő, ami körülbelül 4.5 millió évvel ezelőtt egy vulkánkitörés alkalmával került a felszínre. A kő teteje 1813 m tengerszint feletti magasságával a sziget harmadik legmagasabb pontja Morro de la Agujereada (1956 m) és a Pico de las Nieves (1949 m) után. A túra a parkolóból a kőig 30-40 percig tart annak függvényében, hogy mennyire vagyunk fittek és hányszor állunk meg fotózni. Feljutni nem kíván különösebb erőnlétet és innen is jól belátni a szigetet és a Teidét is láthatjuk tiszta időben. Naplementekor különösen szépek a fények, ha tehetjük, érdemes akkorra időzíteni a túrát.

Roque Nublo csak néhány perc távolságra van autóval a GC-600 úton Ayacatatól, amely ugyan nem olyan fontos útkereszteződés, mint Cruz de Tejeda, de itt is található néhány hangulatos étterem, ahol ki is ülhetünk, ha az időjárás engedi.

Aki elfáradt, Ayacataból gyorsan visszatérhet Maspalomasba a Fatagán keresztül vezető úton, azonban mi folytattuk utunkat a Bentayga sziklához a GC-60 úton, ami megkerüli a Roque Nublot. Számos helyen megállhatunk fotózni, ha szeretnénk megörökíteni a Roque Nublo ezen oldalát is.

Az 1404 m magas Bentayga szikla egy emblematikus bazalttömb, amelynek vallási szerepe volt a spanyolok érkezése előtti lakosok – a guancsok – a Kanári-szigetek első ismert őslakosai számára. A szigetvilág spanyol megszállása 1402-ben kezdődött el és utolsóknak Gran Canaria, La Palma, majd 1496-ban Tenerife esett el.

Egy barlangrendszer is található a kőtömb körül, ahová az őslakosok gyakran menekültek a hódító spanyolok elől. De itt idézték meg az ősi Acorán istenséget is és mutattak be számára áldozatokat.

A kő lábánál észak-dél irányban található egy kis barlang, amely alagutat képez. A bejárata nincs jelölve, de a látogatóközpont munkatársai meg tudják mutatni, merre keresendő. A kő magasabb pontjain megtalálhatóak a régi kő-oltárok is.

A szikla keleti és déli lábánál még fellelhetőek egy kő-kerítés romjai, amelyek valószínűleg védelmi célokat szolgáltak a sziget végső ostromának idején. Tovább nyugati irányban található egy kisebb település, amely emberek által vájt járatokból és barlangokból állnak. A legismertebb barlangocska Cueva del Guayre néven ismert.

Idén rövid időt töltöttünk a szikla körül, mert nagyon hideg szél fújt, de ahhoz, hogy rendesen körbejárjuk, rá kell szánnunk 1-2 órát. Aki elfáradt, Ayacatai útelágazásnál visszatérhet Maspalomasba. Azonban akik szívesen nézelődnének még, az útikönyvek további két elszigetelt falut ajánlanak – La Solanat és El Chorrillot. Idén nem kerestük fel őket, azonban 2012-es látogatásunkkor nem tettek ránk túl nagy benyomást. Az út El Roquenál ágazik el a két falu felé. Könnyen alábecsülhetjük a távolságot, mert a keskeny szerpentineken véget nem érőnek tűnik az út. Nagyon figyelni kell a gyakori kőomlásoknak köszönhetően az úttestre kerülő kövekre is, mert könnyen kárt okozhatnak bérautónkban.

Cruz de Tejeda a másik keresztutaknál található település. Hangulatos kis éttermei vannak, hajmeresztő árakkal. Ha itt szeretnénk étkezni, nagyon gondoljuk meg, mert rossz hírük van. A turisták számára külön étlapot készíttettek, amelyen sokkal szegényebb a választék és jóval magasabbak az árak, mint a helyieknek fenntartott étlapokon. Ennek ellenére érdemes itt megállni és megszemlélni a 2017 őszén tomboló tűzvész nyomait, amelynek során a fenyvesek közel egy harmada leégett.

Gran Canaria körbeautózása: a nyugati és az északi part

Puerto de Mogan, Gran Canaria kis Velencéje könnyen elérhető a sziget déli nyaralókomplexumaiból busszal vagy bérautóval egyaránt. Maspalomasban vagy a Playa del Inglésben nyaralók fél óra alatt elérhetik a városkát a GC-1 autópálya végénél található körforgalomnál balra fordulva.

A városka becenevét aprócska lagúnáiról, virággal díszített hófehér házacskáiról és szűk utcácskáiról kapta. Szinte kötelező látnivaló a szigetre érkezőknek. Lehet itt strandolni, vízibiciklit, csónakot, vagy akár jachtot is bérelni. Kikötőjéből indulnak delfinlesre hajók, de még egy kis sárga tengeralattjáró is.

Miután megunjuk az ejtőzést Puerto de Moganban, folytathatjuk utunkat a GC-200 mentén északi irányba, párhuzamosan a nyugati parttal. Ahogy az út lassan emelkedik a Mogan-kanyonban, a völgy egyre szűkül. Moganba érkezés előtt az út mentén található egy szélmalom,  Molina del Viento az ugyanilyen nevű településen.

Továbbhaladva megérkezünk Moganba, amely a térség adminisztratív központja. Hangulatos kis település, de igazából semmi olyant nem látni, ami a turistákat fotószünetre csalogatná.

Elhagyva Mogant, lassan kiérünk a Mogan-kanyonból, több kisebb kanyont hagyhatunk el az úttól nyugatra. Majdnem a teljes terület természetvédelmi terület. Az út itt számos kanyarral tartja ébren a vezetőt, de könnyű, élvezetes itt vezetni eltekintve attól, hogy lépten-nyomon bringásokat kell kerülgetni. Minden tiszteletem nekik, nem könnyű feltekerni ezeken a szerpentineken, főleg meleg időben. Az út mentén számos helyen kisebb-nagyobb parkoló van, ahonnan legtöbb esetben túraútvonalak ágaznak el.

A GC-200-on tovább haladva útelágazáshoz érünk. A GC-204 úton haladva tovább, az út végén egy kilátó található, ahonnan jól belátható a sziget északnyugati partvidéke.

A nyugati parton tovább haladva áthaladunk egy hágószerűségen, ahonnan belátható a San Nicolas körüli völgy. A völgyben rengeteg fóliasátor található, amelyek kicsit rontják az összképet… De a meleg és nedves klímájú északnyugati völgyek kiváló területek a növénytermesztés számára.

San Nicolasból ágazik el a GC-210 út, amely egyik legizgalmasabb út vezetés szempontjából. A 34.4 km hosszú út, amely La Aldea de San Nicolás de Tolentino falvacskát köti össze El Rincónnal, kereszül halad Artenarán is, amely 1270 m tengerszint feletti magasságával a sziget legmagasabban fekvő falva, és egyben az egyik legrégebbi is. A szinte holdbéli tájon végigvezető út elhalad a Presa Caidero de la Niña és a Presa del Parralillo víztározók mellett is és Gran Canaria központi hegységénél ér véget.

Keresztülautózva San Nicolason, az út felkapaszkodik a völgy másik oldalán. De előbb elhalad Puerto de la Aldea kikötő mellett, amelytől csak néhány méterre található egy strand, ahol esetleg, mielőtt folytatnánk a szerpentineken, meg is mártózhatunk az óceán vizében.

Felkapaszkodva a szerpentineken, a GC-200 elhalad egy szép kilátó, a Mirador El Balcón mellett, ahol érdemes mindenképpen megállni. Az óceán vize mintegy 600 m-rel van alattunk. A kilátóból jól szemügyre vehetőek a nyugati part meredek falai. Észak felé nézve oly közelinek tűnik következő állomásunk, Puerto de las Nieves, azonban a látszat csal, még sokat kell autókázni odáig. Ráadásul az út keskeny, nem nagyon ad lehetőséget odáig megállók beiktatására.

Puerto de las Nieves fehérre festett házaival egy álmos kis halászfalú, ahol úgy tűnik, megállt az idő. Azonban a kikötő új építésű, modern. Innen indulnak a Fred Olsen express-kompok Tenerife szigetére, amely utazás körülbelül egy órát vesz igénybe.

Puerto de las Nievesből tovább haladva elfelejthetjük a szerpentineket, Galdarig kényelmes út vezet. Galdar messziről felismerhető a mellette található hatalmas, vöröses lávakúpról, amelyen körülbelül fele magasságig színes házikók találhatóak. A látvány kicsit szokatlan, mivel Gran Canarián nem található lépten-nyomon lávakúp, mint Lanzarote szigetén.

Akik elfáradtak, innen autópályán körülbelül egy óra alatt elérhetik Maspalomast. Azonban a sziget északi fele tartogat még néznivalókat. A GC-293 utacska elhalad több, mint 300 kőbe vájt barlangocska mellett, azonban mivel hétfői napon jártunk ott, zárva volt, így nem tudtuk megnézni őket.

Utolsó állomásunk ezen a túrán Arucas volt, melynek fő látványossága a San Juan Bautista katedrális. A katedrális és a mellette található házak a térségre jellemző sötét színű lávakövekből épültek. Arucas teljes óvárosa műemlékvédelem alatt áll. Egy rövid kis séta elengedhetetlen, hogy közelről is megcsodálhassuk a rengeteg színes műemlék-házat.

Montana de Arucas tetején egy kereszt, egy étterem és egy hatalmas parkoló található. Innen közvetlen rálátásunk van mind Arucasra, mind pedig a sziget fővárosára, Las Palmasra. Tökéletes hely, hogy egy fárasztó túra után megvacsorázzunk, mielőtt visszatérnénk Maspalomasba.

Carretera GC-210: csak profi adrenalin-kedvelőknek!

Uncsi a sziget és kipróbálnál valami érdekeset? Akár motorral, akár autóval, vagy biciklivel vágsz majd neki, a GC-210 Gran Canarián csodálatos élményt fog nyújtani. Figyelem: ez a sziget legnehezebben járható útja és letört már jó néhány egót. Nagyon meredek, hajmeresztő kanyarokkal rendelkező út. Talán a sziget legelhanyagoltabb útja is egyben. Szerepelt a Fast & Furious 6 filmben – több jelenet helyszíne is volt.

A 34.4 km hosszú út, amely La Aldea de San Nicolás de Tolentino falvacskát köti össze El Rincónnal, kereszül halad Artenarán is, amely 1270 m tengerszint feletti magasságával a sziget legmagasabban fekvő falva, és egyben az egyik legrégebbi is. A szinte holdbéli tájon végigvezető út elhalad a Presa Caidero de la Niña és a Presa del Parralillo víztározók mellett is.

A nehezen járható, nagyon keskeny út felforrósítja a fékbetéteket és néha felnőtt férfiakat is sírásra késztet. Nem igazán van lehetőséged hibázni. Szerencsére nem nagyon forgalmas. A sziget sziklái között kanyargó út átlagos meredeksége 4%, de több szakaszon a 9% sem ritka. Az út során 32 nagyon veszélyes hajtűkanyar található. Kőomlások és kisebb földcsuszamlások bármikor előfordulhatnak erre. A helyenkénti vízátfolyások nagyon csúszóssá teszik. Az errefelé akármikor előálló kiszámíthatatlan széllökések és eső miatt került fel a nagyon veszélyes utak listájára, mert ilyen körülmények között nagyon emberpróbáló végigmenni rajta főleg az út csúszóssága miatt.

2018 márciusában az út egy részén frissen aszfaltozott szakaszokkal találkoztunk, amelyek jócskán javítottak a vezetési élményen. Azonban az út nagyobb részben még mindig nagyon rossz állapotban volt.