Fuerteventura – „Öreg sziget”
az erős szelek szigete



Fuerteventura 1660 km² területével Tenerife után a Kanári-szigetek második legnagyobb szigete. Körülbelül Mexikóval egy szélességi körön, mindössze 100 km-re található Afrika partjától, a Nyugat-Szaharát a maghrebi Marokkótól elválasztó határvonaltól.

A sziget mintegy 20 millió évvel ezelőtt keletkezett vulkánkitörések következtében, de felületének nagy része csak 5 millió éves. Az utolsó vulkánkitörés 4000-5000 évvel ezelőtt lehetett. Az erózió következtében hegyei megkoptak. Legmagasabb csúcsa a Pico de la Zarza (807 m). A mintegy 100 km hosszú sziget 2009 óta UNESCO bioszféra rezervátum. Legkeskenyebb részén mindössze 5 km széles.

Legtöbben a mintegy 150 strandja miatt keresik fel a szigetet. De a passzátszeleknek köszönhetően kedvelt a szörfösök körében is (a nagy hullámok miatt inkább az északi és a nyugati part mentén levő strandok közkedveltebbek). A több mint 50 km hosszú fehér homokos és 25 km hosszú vulkanikus fekete homokos part, az egész évben kellemes hőmérséklet – amely ritkán esik nappal 18 °C alá vagy nő 32 °C fölé – mintegy 2 millió turistát vonz évente.

A WizzAir mostanig közvetlen járatot üzemeltetett Budapest és Fuerteventura között. Az utolsó járatukra, 2019 március 24.-re zsákoltunk be olcsó repjegyet és kerestük fel a szigetet. Costa Calman foglaltunk szállást, ahonnan csillag-túrázva jártuk be a szigetet.

A sziget északi felének fénypontja a Corralejo-tól délre fekvő El Jable homokdűnéi, amelyek annyira egyedülállóak és látványosak, hogy akár egy egész napos látogatást is megérnek. Corralejo, a sziget második legnagyobb üdülőközpontja nem igazán látványos, ezért akik a szigeten máshol laknak, nyugodtan kihagyhatják. A sziget fővárosa, Puerto del Rosario felől autózva fokozatosan elénk tárul a part menti út jobb és bal oldalán található mini-sivatag. A védett terület neve Parque Natural de las Dunas de Corralejo, amely körülbelül 2.5 km széles és 10.5 km hosszan terül el a sziget északkeleti csücskében. A fekete aszfalt erős kontrasztot alkot a fehér homokdűnékkel. Észak felé haladva az út a part mentén halad, de később egyre beljebb kerül a parttól. Leparkolva autónkat, akár 10 percet is gyalogolhatunk a homokban, míg a partra nem érünk, ahol leteríthetjük törölközőnket és csobbanhatunk egyet, ha elég bátrak vagyunk és nem riaszt el a 16-22 °C fokos vízhőmérséklet.

Szerencsére El Jable északi végén még nincsenek hatalmas szállodák, amik rontanák a képet. A homokdűnék erősen hasonlítanak Gran Canarián, Maspalomasnál levő homokdűnékhez.

Corralejotól Cotillo irányában autóztunk tovább. Cotillo egy kis, álmos halászfalu a sziget északnyugati partján, ahol egy elég csinos strandocska is található.

Cotillo történelmi jelentősége a mész exportjának köszönhető, amelyet innen hajóval exportáltak. A mész volt az egyetlen kereskedelmi termék a környéken. A keskeny öböl természetes védelmet jelentett a kalóztámadások ellen. Az itt található zátonyok között csak a helyiek találták meg az utat, de egy kis erőd további védelmet jelentett az itt található kikötő számára.

Playa del Castillon rövid sétát tehetünk vagy akár meg is mártózhatunk, mielőtt utunkat folytatjuk a sziget északnyugati csúcsához, a Punta de Tostónhoz, ahol megszemlélhetjük a világítótornyot és láthatjuk szomszédunkat, Lanzarote szigetét is.

La Oliva felé Cotillon keresztül vezetett utunk, melyet elhagyva rövidesen Lajares kis falu mellett haladunk el. Lajaresben találtunk egy helyreállított szélmalmot, amelynek kedvéért tettünk egy kis kitérőt.

A következő úticélunk a 397 m magas Montaña de Tindaya volt, a guanchok szent hegye. A hegy megmászásához engedély és helyi guide kell. A csúcs felé vezető út mentén sziklafestmények és régi sírok maradványai találhatóak. A szemerkélő eső miatt azonban csak távolról tekintettük meg a hegyet és pechünkre a faluban található templom is zárva volt.

Tindayatól Tefía irányában haladtunk tovább. Ebben a faluban található egy eco-múzeum és egy szépen helyreállított malom is a Puertito de los Molinos felé vezető út mentén. A malom érdekessége, hogy hat vitorlával rendelkezik, ellentétben a Fuerteventurán található szélmalmok többségével.

Antiguába érve érdemes megállni és megnézni a templomot, valamint a falu végén található szélmalmot és botanikus kertet. A malom mellett most épül egy étterem is, de ottjártunkkor még dolgoztak rajta.

Tiscamanita az Antiguából Costa Calma felé vezető FV-20 út mentén található, mintegy 500 lakossal rendelkező kis falu. Itt található egy szépen helyreállított 19. századi szélmalom és az Avisa gyára, melyet aloe vera mezők vesznek körül.

Antiguát Betancuriával összekötő FV-30 út nyomvonalát követve elhaladunk a Tegú hegyen (645m) található Morro Velosa kilátó mellett. A kilátóhoz vezető hegyi út 10:15-től van nyitva (kivéve vasárnap és hétfői napokon). Innen tiszta időben belátható a sziget északi része, beleértve a Corralejo-i homokdűnéket, Cotillot és Antiguát is. A kilátópontnál található épületet César Manrique tervezte.

Innen egy kilométerre található egy másik kilátó is, a Mirador de Guise y Ayose, ahol a két Majo király 4.5 méter magas szobra áll (Emiliano Hernández művész munkája). Fuerteventurán a normann hódítók megérkezésekor, 1402-ben két törzsi központ létezett. Egyiket Jandía Ayose irányította, a másikat Guise, Maxorata királya vezette.

Továbbhaladva az FV-30 úton hamarosan Betancuriába érkezünk, amelyet Jean de Béthancourt, a normann hódítók egyik vezetője alapított 1404-ben. Ez a városka lett Fuerteventura fővárosa. A kalózok 1593-ban lerombolták, de 1834-ig Fuerteventura fővárosa maradt, amikor Antigua átvette tőle ezt a szerepet. 1424-ben V. Martin pápa püspöki székhelynek nevezte ki. Az itt épült Iglesia de Santa María volt az első keresztény templom a szigeten és nagy szerepe volt az őslakosok megtérítésében.

Betancuriát elhagyva utunk több kilátó mellett haladt el. A Mirador Betancuria és a Mirador del Risco de las Peñas remek lehetőséget ad a kis oázisok, a Los Granadillos völgy és a Presa de las Penitas víztárózó megszemlélésére.

Pajara városkába érve remek fotólehetőséget biztosít az Iglesia de Nuestra Señora templom. Továbbautózva, érdemes megállni a Sicasumbre kilátópontnál. Éjszaka ez a 300 méter tengerszint fölötti magasságban található kilátó remek helyszín a csillagos eget kémlelőknek. Itt található egy csillagtérkép is. Napfényben sem utolsó a látvány, ami a kilátópontból elénk tárul! Ellátni innen a sziget belseje felé, de látni a sziget déli és északi domborzatát, a nyugati partot és az óceánt is. Ha megtehettem volna, közvetlenül napnyugta előtt is visszalátogattam volna oda.

Folytatva utunkat Ajuy felé, Puerto de la Peña mellett egy fekete homokos strandot találunk, mellette hangulatos éttermekkel. A strand neve ijesztő: Playa de los Muertos, a halál strandja. Na nem a turistákról kapta a nevét, akik itthagyták fogukat, hanem a régmúlt időkben partra szálló kalózok mészárlásának állít emléket. A strand finom szemcsés fekete láva-homokja nagyon fel tud forrósodni a déli órákban a napsütéstől.

A strand északi végéből indul egy fél órás túraútvonal, amelyen elindulva körülbelül 10 perc sétával elérünk egy kilátóponthoz, ahonnan lélegzetelállító látványt mutat a Caleta Negra öböl. A meredek sziklafalakról láva-falak csüngnek lefelé és a part mentén számos barlangot lehet felfedezni. Korábban itt meszet termeltek ki és égettek. Helyenként ma is látni egy-egy mészégető kemence maradványát.

A kilátópontból további körülbelül 10 perc sétával elérhető a tenger mellett egy nagyobb barlang, amely hívogat befelé. Egy rövid darabon besétálhatunk, de ott egy második barlangot fogunk találni, amelyhez már elemlámpa is szükséges. Érdemes bemenni, lehet, hogy találunk a barlangban kalózok kincséből elejtett értékes darabokat 🙃

Ha megunjuk a fekete homokos strandot, számos lehetőségünk van fehér homokos strandokat keresni. Costa Calma, Playa La Pared és Morro Jable is kitűnő strandokkal rendelkezik.

Morro Jable egy kisváros, hangulatos sétálóutcával és természetesen egy álom stranddal is, amely 4 km hosszú. A strand mellett található egy aktív világítótorony, amely 1991-ben épült és 59 m-es tornyával ez a legmagasabb világítótorony a Kanári-szigeteken – magasabb, mint a Maspalomas-i világítótorony.

Jandía natúrpark, a sziget déli csücske, nem rendelkezik aszfaltos utakkal. Bérautónknak nem volt engedélye földutakon haladni és a biztosításunk sem terjedt ki erre, ezért nem kockáztattunk és kihagytuk a sziget ezen részét. Cofete strandjára Morro Jableból indul a 111-es busz, de számos quad és buggy túrára is be lehet fizetni.