Festői tájakon: Thaziból az Inle-tóhoz



Burmában a legtöbb utazó buszokkal közlekedik a városok között. Az ok a napnál is világosabb: a VIP távolsági buszok gyorsak, olcsók és kényelmesek. Ha ez így van, miért áldoznánk be utazásunk alatt egy napot, hogy egy lassú, ablakok és légkondi nélküli vonaton töltsük a nyári forróságban?

Thaziból, a Yangon-Mandalay vonalon található álmos vasúti csomópontból indul Burma egyik legendás vasútvonala a 247 km-re, az Inle-tótól keletre található Shwenyaung városba. A vasút ezen része még a II. Világháború előtt épült és a vasúti kocsik is abból az időből származnak. A gőzmozdonyt azóta leváltotta egy öreg dízel mozdony, de kora megbecsülhetetlen.

A vonat reggel 7-kor indul Thaziból és mintegy 10 óra alatt teszi meg a 247 km-es utat. A legcélszerűbb Yangonból vagy Mandalayból éjszakai vonattal indulni, hogy reggel elérjük a csatlakozást. A jegyvétel egyszerű Yangonban, mi azonban biztosra akartunk menni és 25 USD-ért elővételben vettük meg jegyünket egy yangoni utazási irodán keresztül. Ezért a pénzért egy kétszemélyes hálókocsiban kaptunk helyet, így nem kellett a helyiekkel osztoznunk a fülkén. Amennyiben személyesen szeretnénk megváltani a jegyet, a pályaudvaron megtehetjük néhány órával az indulás előtt:

Thaziba érkezve várnunk kellett majdnem egy órát, amikor kinyitott a „jegypénztár”. Reggel 6-tól kezdték árusítani a jegyeket a vonatra, amelyet első körben csak Kalawig vettünk igénybe, ott megszakítva utunkat, hogy felfedezzük a környéket.

Reggel 7-kor picit álmosan, de izgalommal szálltunk fel a múzeumba illő vonatra és megkezdődött hosszú utazásunk a Shan-Fennsík felé. A vonat spirálszerűen, pöfögve kapaszkodott fel a dombokra, babérfélék, örökzöld tölgyfajok, magnóliák és fenyők alkotta szubtrópusi esőerdők között.

A vonat ablakából nézve nem csak az alattunk húzódó mély völgyekbe, de a vasút mellett élő emberek mindennapjaiba is betekinthettünk. Burma ezen része még nem nagyon érintett a civilizáció által. Egy-egy parabolaantennától eltekintve meg merem kockáztatni, hogy a házak, farmok és vonatállomások úgy néznek ki, mint mondjuk 80 évvel ezelőtt…

A táj, az emberek mintha a múltból csöppentek volna közénk. A vonat időnként elér egy-egy állomásra, ahol hirtelen felpezsdül az élet. Mozgó árusok hozzák a finomabbnál finomabb gyümölcsöket, miközben szorgos kezek lepakolják a vonatról a városból érkező javakat.

A vonat 13 óra körül érkezik meg Kalawba, egy 1300 m tengerszint feletti magasságban található hegyi állomásra, amely 3 napos trekkingek kiindulópontja. Sokan innen gyalog indulnak az Inle tóhoz, hogy jobban megismerjék a Shan dombokat és az ott élő emberek életét. A trek körülbelül 70 km hosszú.

Kalawban épen maradtak a gyarmati időből származó épületek. Ha felülről szeretnénk megszemlélni a települést, érdemes megmászni a Thein Taung pagoda lépcsőit…

A központi piactól Délnyugatra sétálva a Hnee pagodához érünk, amely 500 éves bambusz Buddha szobráról nevezetes. Nem messze onnan, a Shwe U Min pagoda mellett található barlangban aranyozott Buddha szobrokat tekinthetünk meg. Az estét az Everest Nepali Food Centerben érdemes zárni.

Kalawból egy egész napos kirándulás a Pindaya barlangok meglátogatása. Pindaya városka mellett a domboldalban három barlang található, azonban csak a legdélebbi látogatható. A barlangban több, mint 8000 Buddha-szobor található. A legrégebbi szobrok a 18. századból származnak. A barlangba a legenda szerint a 12. században épült Shwe U Min (Golden Cave) Pagodából lehet bejutni. A barlang bejáratát 1925-ben szélesítették ki. Ma már lifttel is fel lehet menni a bejáratig.

Egy legenda szerint hét hercegnő fürdött a Pindaya melletti tóban, amikor egy óriáspók elrabolta és a barlangba zárta őket. Megmentőjük, Kummabhaya, Yawnghwe hercege megölte a pókot és kiszabadította a lányokat.