Ziz szurdok és majomerdő



A tegnapi tevegelést kipihenve, reggeli után útra keltünk. Ma hosszú, de igazán változatos utazás várt ránk. Feztől mintegy 21 km-re északnyugatra fekvő Moulay Yacoub fürdővárosban foglaltunk egy szép, medencés szállodát. A településen a fürdők 1500 m mélyről pumpálnak fel termálvizet, amely eléri az 54 °C hőmérsékletet is.

Búcsút intve Erfoudnak, elindultunk Meknes felé az N13 országúton. Az út végig a Ziz folyó medrével párhuzamosan halad. A Ziz a Magas-Atlasz hegységben ered és 282 km-en keresztül kitartóan hömpölyög a Szahara felé. Annak ellenére, hogy nagyobb vízhozammal csak időszakosan tud szolgálni, évezredek óta megkönnyíti az emberek áthaladását a hegyvidéken.

A Ziz mentén egy keskeny sávban datolyapálma ültetvények állnak. Az oázist legegyszerűbb egy az N13 mentén található kilátóból megszemlélni. Aoufous falvacska mellett számos olyan parkoló található az út mentén, ahonnan lefotózhatjuk a folyómedert kísérő zöld pálmaligeteket.

A folyó felső szakaszán egy a Monument Valleyre emlékeztető szurdoksorozat alakult ki a folyó kitartó munkájának eredményeképpen. Ezt az útvonalat követték évszázadokon keresztül az Észak-szaharai települések felől érkező tevekaravánok. Gaius Suetonius Paulinus volt az első római tábornok, aki csapataival átkelt az Atlasz hegységen és ehhez a Ziz völgyét is igénybe vette.

A szurdok déli végén, Er Rachidiától északra ma egy víztározó áll, melyet az Al-Hassan Addakhil gát zár le. Ez a mesterséges tó kedvelt piknikezőhelynek és igazi látványosságnak számít a helyi lakosok körében.

Az 1900-as években a franciák megkezdik Marokkó gyarmatosítását. A csapatok gyors mozgásának lehetővé tétele érdekében elhatározzák, hogy megépítik a „Route du Ziz” nevű hegyvidéki utat a szurdokvölgyön keresztül, összekötve Midelt és Erfoud településeket. Mivel északról a szurdokot a Foum Zabel vörös gránittömb zárja le, 1927 és 1928 között az Idegenlégió katonái megépítik a 62 m hosszú „Tunnel de Foum Zabel” alagutat. Ez az alagút zárja le a Ziz völgyének látványos részét.

Tovább autózva észak felé, a táj jellege teljes egészében megváltozik. Egymást követik a szebbnél szebb völgyek és fennsíkok a Közép-Atlasz varázslatos vidékén.

Azrou városka a zsúfolt Fezben vagy Meknesben élők kedvenc kirándulóhelye, mintegy órányi autóútra a királyi városoktól. Utunk itt vezetett el és ha már így alakult, mi is megálltunk az egyszerűen „Majomerdő”-nek nevezett cédruserdőben, barátkozni a vadon élő berber makákókkal. Az itt élő majmok teljesen háziasodtak. Nem félnek az emberektől, bennük csak a könnyen megszerezhető magas kalóriatartalmú ételhordót látják. Számos busz és autó áll meg nap mint nap errefelé, a turisták pedig finom falatokkal csábítják magukhoz a majmokat egy-egy jobb fotó reményében. Ez sajnos nagyon veszélyes a majmokra nézve. Nem csak az elhízás veszélyétől kell tartaniuk. Megfigyelhető, hogy mennyire elkopott vagy szuvasodott egyes majmok foga. A másik veszély, aminek ki vannak téve, hogy könnyen elkaphatnak különböző vírusokat az emberektől.

Miután kigyönyörködtük magunkat, tovább haladtunk úti célunk felé, megérkezvén a késő délutáni órákban. Szerencsénkre a szállodában alig voltak vendégek, így teljes egészében a mienk lehetett a szálloda medencéje, ahol végre kipihenhettük a 450 km-es autóút fáradalmait. Másnap, reggeli után elindultunk felkeresni az 1997-től UNESCO világörökség Volubilis romvárost.