A Todra-szurdoktól Amougueren és a Ziz völgyén keresztül Errachidiáig

Június 15.-e nagy nap volt idén Marokkóban, hiszen ez a nap jelentette a Ramadán végét. Minden igazhitű muszlim ilyenkor imára megy a mecsetbe, majd családi körben kuszkuszt főz és ünnepel. Ez jó hír volt számunkra, mert megszabadított a Todra szurdokban várható árusok hadától.

A mászók Mekkájaként is ismert szurdok Tinerhir bányavárostól északra mindössze 15 kilométerre található és egy jól karban tartott aszfaltos úton közelíthető meg. A szurdoksorozatot, hasonlóan az előző nap meglátogatott Dadès-szurdokhoz, évmilliók alatt vájta ki a Todra folyó a Magas-Atlasz keleti részénél. A szurdoksorozat körülbelül 40 km hosszú, de a leglátványosabb része a Tinerhirtől körülbelül 15 km-re található mintegy 600 méter hosszú szakasz, ahol a 160 m magas, szinte függőleges sziklafalak 10-20 méter széles vájatot hagynak maguk között.

A sziklafalak számos sziklamászásra alkalmas felülettel is rendelkeznek, de a környéken több túraútvonal is található, amelyeken végighaladva szemügyre vehető a Todra folyó szobrászkodásának lélegzetelállító eredménye.

A szurdokot gyalogosan is megközelíthetjük a folyó mentén vezető túraútvonalon. A túraútvonal pálmaligeteken, berber falvakat érintve vezet és lassan emelkedik. A leglátványosabb napszak a naplemente előtti néhány óra, amikor a pálmák és az olívafák levelei különös fényben játszanak.

Azt írják az útikönyvek, hogy a szurdok falai is különböző napszakokban más és más színben pompáznak, de mi egy rövid szünet után a 35 fok feletti hőségben továbbautóztunk a szurdokon Észak felé tartó R703-as jelű úton. Mintegy 400 km-es körutat terveztünk mára is, az egykori kasbák és kszárok nyomában. Mivel a Todra völgye könnyen megközelíthető aszfaltos úton, számos turistabusz elhalad erre, úton Tamtatotoucht és Aït Hani falvacskák felé. Tinerhir és Tamtatoucht között számos hagyományos kis berber falu található, ezért ezt a vidéket célszerű mountain bikeon is bejárni. Tamtatoucht körül zöld ligetek és szürke hegyek találhatóak. A városkában számos szálláshely is található.

Aït Hanin egy nagyon száraz, sivatagos fennsíkon terül el. Aït Haninál útelágazáshoz érünk. A buszok továbbhaladnak az R703-as úton, de a mi Assoul felé folytattuk utunkat a P7103-as úton. Ez az út már jóval keskenyebb. Az út Tamagourton felé fennsíkok, érdekes sziklaképződmények mellett visz el. Egy gyönyörű szurdok várt ránk Amouguer berber falu mellett is. Az út mentén bármely falvacskában megállva megszemlélhetjük az elhagyatott kaszbák és kszárok, illetve régi tradicionális berber házak építési technikáját. Mindenhol, ahol teraszokat lehet kialakítani, a területet gabonatermesztésre is hasznosítják. Az aratás időszaka volt ez, amikor sarlóval levágják a kalászosokat és csacsihátra pakolva a kévéket, szárítani vitték a terményt. A völgyek különleges mikroklímájának köszönhetően vannak olyan helyek, ahol akár évi kétszer is tudnak aratni a berberek.

Elhagyva a P7103-as utat, az R706 mentén értük el Er-Rich települést, ahonnan már az N13 főúton a Ziz völgyében autózhattunk Errachidia felé. A városka előtt épült meg az Al-Hassan Addakhil duzzasztógát, amely mesterséges tavával kedvenc kirándulóhelye a helyieknek. Mivel már esteledett, nem álltunk meg Errachidiaban, hanem az N10-es úton visszaautóztunk Tinerhirbe, ahová már sötétedés után értünk vissza. A Ramadán végét mi is egy jó lakmározással ünnepeltük meg Tinerhir központjában, egy étteremben.

Tinerhirből másnap reggel a Tizi N'Tichka hágón át Marrakeshbe utaztunk.