Kashbák útján: az Ounila völgy



Októberi utunk elég kalandosan kezdődött. Délután szállt le gépünk Marrakesh repterén, ahol nyomban fel is töltöttem júniusban vásárolt Maroc Telecom kártyámat 5 GB nettel. Azonban a net csak nem akart elindulni… A szolgáltató letiltotta a kártyát mindaddig, ameddig egy üzletben nem azonosítom magam. De mintha ez nem lett volna elég, a bérautó átvételekor az Erste Bank azzal lepett meg, hogy csípőből letiltotta hitelkártyámat. Természetesen nem tudtuk felhívni a bankot, mert fél óra várakoztatás után is folyamatosan zenélt, eközben teljesen leürítve Vodafone egyenlegemet a 800 forintos percdíjnak köszönhetően… Nem volt mit tenni, kis tanakodás után taxiba ültünk és elautóztunk szállásunkra. Az autókölcsönzős srácot megkértük, hogy ne adja oda az autót senkinek, reggel érte jövünk.

A szállodából sikerült feloldatnom a kártya tiltását és másnap felvettük kis Fiat Panda autónkat. Azért kedvelem ezt a kis jószágot, mert sokkal magasabb, mint számos, kompakt kategóriába tartozó társa – amely nagyon jól jött az út során. Eredetileg egy Dacia Dustert szerettem volna, de ezt az autót fél áron megkaptam a Daciához képest. Ha száguldozásra nem is, de arra, hogy A-ból B pontba elvigyen, tökéletesen megfelelt. Boldogan indultunk útnak kis Pandánkkal. Átverekedtük magunkat Marrakesh külvárosán és elindultunk a Tizi N'Tichka hágó felé…

Viszontagságaink itt még nem értek véget… Fél úton lehettünk Marrakesh és a hágó között, amikor megelőztem két robogós közül az egyiket. Nem mehetett gyorsan, talán 40 km/h sebességgel öreg robogóján, de úgy 100-200 m-rel előtte volt egy még lassabb robogós. Mivel szemből kamionok jöttek, azt a robogóst már nem vállaltam be, szép lassan gurultam mögötte, ameddig utol nem értem. Akkor egy picit fékeztem, hogy sebességem lecsökkenjen az övére… De a hátul levő robogós srác elbambulhatott, mert szépen nekem jött hátulról és eltaknyolt az úttesten, összetörve robogójának visszapillantó tükrét. Természetesen azonnal meg tudtam állni, mert amúgy sem döcögtem 20-30 km/h-val sem és visszamentem megnézni, nem-e lett baja. Szerencsére nem lett – de a robogó tükrét velem akarta megfizettetni… Na hát ezt igazságtalannak tartottam, ezért rendőrt szerettem volna hívni. De a rendőrök csak nem jöttek… Mi meg mentünk volna tovább… A srác pedig nem akarta beérni 20 EUR-ral. Jó sok idő eltelt, mire azt mondtam, hogy OK, adok neki 50 EUR-t, de csak ha megfizeti a bérautó lökhárítóján keletkezett apró karcolások kijavítását… Ami testvérek között is 200 EUR… Na erre meghűlt benne a vér és már hajlott volna arra, hogy elmegy a 20 EUR fájdalompénzzel. De akkor már én nem akartam neki semmit sem adni, mivel miatta elvesztegettünk egy órát. Végül az emberek, akik körénk gyűltek, mondták, hogy rázzunk kezet és váljunk el békében, mert ha kijön a rendőrség, baja lehet a srácnak, ha már a szeme nem volt a helyén… Így folytatni tudtuk utunkat.

Tizi N'Tichka hágó kanyarai már ismerősek voltak számomra. A hágóra felérve megejtettük a kötelező színes kő vásárt, majd átkeltünk a Tizi N'Tichka hágón, az N9 nyomvonalát követve. Mivel nyáron az N9 úton utaztunk végig Ouarzazatetól Marrakeshig, most meg szerettem volna nézni a Kashbák útjának azon részét, amelyen régen a karavánok is haladtak, az Ounila völgyön keresztül.

A hágón átkelve rögtön az első lehetőségnél rá kell fordulni egy jelentéktelen mellékútra (P5106), amely Teloueten keresztül halad Aït Benhaddouig. Az utat 2014-ben újraaszfaltozták. Ennek ellenére nagyon rossz állapotban volt Telouetig. Egy kis Ford Fiesta egyszer megelőzött, de később feladták és visszafordultak az N9 főútra… Ilyen kis autóval rajtunk kívül nem is próbálkozott senki, igazából csak terepjárókkal találkoztunk az út ezen szakaszán. De nem adtuk fel. Óvatosan haladtunk előre, míg el nem értük Telouetet. Akármennyire vigyáztam, a kis Panda is elérte alul valamelyik sziklát és koppant egyet, de szerencsére nem lett baj. Legközelebb tényleg csak terepjáróval merészkedem majd ilyen útra.

Telouet

Telouetben található a híres Glaoui család omladozó kashbája (31º 17,209'N - 7º 14,227' W). A Glaoui család több, mint fél évszázadon át uralta a XIX. században Dél-Marokkóban az Ouarzazate régiót és az ő kiváltságuk volt a Szaharából Marrakeshbe tartó karavánút ellenőrzése.

Gazdagságuk főleg a közeli sóbányáknak köszönhetik. 1893-ban T'hami el-Glaoui megmenti a szultánt egy expedíció során, aki hálájából helyi hatalommal ruházza fel. 1912-ben Marokkóban megalakult a Francia Protektorátus és T'hami El Glaoui lett Marrakesh pasája, aki ezt a pozícióját megtartotta szinte a protektorátus teljes időtartama alatt. 1953-ban a franciákkal közösen a szultán ellen konspirál. Azonban a szultán 1955-ös visszatérését követően El Glaoui elhunyt, 1956 január 23.-án. A pozíció véglegesen megszűnt Marokkó függetlensége és a Monarchia visszaállítása által 1956 tavaszán. A Glaoui család vagyonát elkobozzák. Ezt követően a család kaszbája omladozni kezdett, de a politikai akarat hiánya miatt nem is lett felújítva. Az eredeti kashbah 1860 körül épült, amelyet kiegészítettek egy modern résszel 1930 körül. Az omladozó épületeket a közelmúltban kezdhették restaurálni, de a munka nagyon nehézkesen megy. Az erődítmény jelenleg is látogatható, 20 DH a jegy.

Az Ounila völgy

A Telouet hágóról (1800m) leereszkedve, a P1506-os út mintegy 40 km-en keresztül kacskaringózik az Ounila völgyben, egészen Aït Benhaddouig. Innen az út minősége sokkal jobb, normál autóval is járható. Évszázadokon keresztül ezt az útvonalat követte megannyi tevekaraván Marrakesh és a Szubszaharai Afrika között, mielőtt a franciák megépítették a Tizi N'Tichka hágót és az oda vezető főutat.

A Ziz folyóhoz hasonlóan az Ounila is életet fakaszt egy különben nagyon száraz, félsivatagos környezetben a Magas-Atlasz lábánál. Ahogy követjük a kacskaringós P1506-os utat, szinte minden kanyar mögül elénk tárul egy-egy zöldellő oázis képe. A folyó egy keskeny völgyet vájt ki magának a vöröses színű homokkövek között. A kopár hegyoldalakra épültek a vöröses színű falvak és zord kszárok. A színük miatt nehéz megkülönböztetni őket a völgy meredek sziklafalaitól. A völgy közepén a folyó közelében zöldellő kertek és ligetek sorakoznak fel. Állítólag a kora tavaszi időszakban a legjobb felkeresni a völgyet, amikor virágba borulnak a cseresznye és a mandulafák, kizöldülnek a veteményeskertek és a távolban még látszanak a hófedte hegycsúcsok.

A völgy mentén számos mecset és kászba található, többek között Anemiter és Anguelz, Taguendoucht és Assaka falvak közelében, de elszórva az egész völgy hosszában régi erődítmények romjai láthatóak. Ezeket egykoron gazdag emberek építették, de mára legtöbbjük nagyon romos állapotban látható.

Az út elhalad egy nagyon szép szurdok mellett, mielőtt meredeken ereszkedni kezdene. Néhány hajmeresztő kanyar után, leérve a meredek szakaszról, a folyó békésen kanyarog tovább, míg el nem érkezünk egy másik nagyon érdekes kashbáig, a Tamdakht kashbához (31º 05.125'N - 7º 08.700' W), csupán 6 km-re Aït Benhaddoutól.

Tamdakht kashba (gólyák kashbája)

Aït Benhaddoutól mitegy 6 km-re található egy kevésbé ismert, de látványos erődítmény, az 1860-ban épült Tamdaght kaszba, melynek ma egyedüli lakói a gólyák és más madarak. Sokan úgy tudják, hogy ez is a Glaoui családé volt, azonban Ali Ou Brahim n'Aït Haddou rezidenciája volt. Ő 1880-tól a Mezguidák szövetségeseként a Glaoui család egyik fő ellenfele volt. 1894-ben elfogták és bebörtönözték Telouetben, de ő megszökött onnan és visszavágott. Megerősítették és kibővítették a Tamdaght kaszbát is. 1900-ban azonban a Glaouiak elfoglalták és kivégezték tulajdonosát, megkaparintva a kaszbát. Ezt követően újjáépítették és a kalifa otthona lett. Ma már nagyon romos állapotban van, restaurálása valószínűleg sokba kerülne.

Aït Benhaddou

Aït Benhaddou egy erődített falu az Ounila völgy végénél, 32 km-re Ouarzazatetól, kis kitérőre az N9/N10-es országúttól. Hajdanában a Ben Haddou berber klán központja volt, akik a XI.-XII. században ellenőrzésük alatt tartották a Szaharán keresztül vezető, Ouarzazatenál kereszteződő karavánutakat. Picivel később, a XII.-XVI. század között épült a ma is látható kszár, amely lakosainak számát körülbelül ezer főre becsülték. A kszár falai közé ablaktalan vályogtornyok épültek, amelynek alsó szintjein istállók és raktárak voltak, a felsőbb szintjei pedig lakásként szolgáltak. A tornyok zárt udvarokat ellenőriztek. Régi berber szokás szerint a faluban nem volt minaret.

Az Ounila völgyben épült kszár fölött, a domb tetején egy XVII. századi erőd romjai láthatók. A kszárban manapság már csak négy család él, akik megpróbálják karban tartani portáikat és azokat a turistáknak 10 dirham (1 EUR) belépti díjért hajlandóak megmutatni. A kszár 2009 óta UNESCO világörökség része.

A napot Ouarzazateben egy vacsorával zártuk. Ebben a városban két éjszakát töltöttünk.