Ouarzazate és Skoura



Az Ounila völgyben tett látogatásunk után elfoglaltuk szállásunkat Ouarzazateban, ahol két éjszakát töltöttünk. Ouarzazate egy kisváros (körülbelül 60000 lakossal) a régi karavánutak metszéspontjánál. A franciák idején nőtt mérete jelentősebben, amikor adminisztratív központot és katonai bázist alakítottak ki. Látnivalókkal nem igen rendelkezik, azok Ouarzazate körül vannak szétszórva. Tekintettel arra, hogy a városban számos szálloda épült, a város ideális bázis lehet, ha csillagtúrázni szeretnénk.

A város központjában található a Taourirt kászba (30º 55,183' N - 6º 53,966' W) és egy fimmúzeum, a kaszbával szemközt. A kászba az El Glaoui családé volt és többnyire protokolláris célokra használták.

Ouarzazatet Erfouddal összekötő országút mentén számos kis oázis és ősi erődítmény romjai találhatóak. Nemhiába nevezik ezt az utat az ezer kászba útjának. A kszárok és kaszbák homokszínű falai távolról ugyan egyformának tűnnek, de ez ne tévesszen meg senkit – legtöbbjük különleges történelmi hagyaték.

Ouarzazatetól mintegy 45 km-re Erfoud irányában található egy kis falu, a Skoura oázis keleti végéhez közel, melynek szétszórt pálmaligetei között nem kevesebb, mint 145, többnyire romos földvár található a CERKAS (Centre for the conservation and rehabilitation of the architectural heritage of Atlas and Sub-Atlas zones) és a Valenciai Műegyetem közös kiadványa alapján.

A legtöbb kászba az 1893-as törzsi háborúk után épült, amikor sok ősi kászba elpusztult. Közülük pedig sokat a francia protektorátus katonái semmisítettek meg az 1930-as „rendteremtés” során. Mivel a legtöbb kászba építőanyaga fa és agyag, állapotuk gyorsan romlik, ha lakatlanokká válnak.

Az oázist számos földút keresztezi – legtöbbjük azonban csak gyalogosan vagy robogóval járható. Az Amerhidil folyó partja mentén elterülő 25 km²-es Skoura Oázisban becslések szerint 138000 olajpálma él. Az 1990-es évek nagy szárazságai előtt egyik legvirágzóbb ültetvény volt Marokkóban. A környék lakói főleg mezőgazdaságból élnek és gondozzák az olajfákat, mandula, alma, sárgabarack, füge és gránátalma ligeteket. Árpát, búzát és lucernát is termesztenek. A kiskertekben bab, burgonya, káposzta, sárgarépa terem a lakosság önellátására. A fazekas és a kosárkészítő mesterek a hagyományos ősi technikákkal készítik kézműves termékeiket.

A régiót éveken keresztül sújtó aszály miatt a lakosság kénytelen volt alternatív bevételi forrásokat is keresni és emiatt az idegenforgalom fejlesztésébe kezdtek. Sokan el is költöztek a vidékről. A régi kaszbák egy részét átalakították vendégházakká és új szállodák is épültek a környéken. Az idegenforgalomnak köszönhetően új munkahelyek jöttek létre, amelynek következtében mára már megfordult a vidék elnéptelenedése.

Skoura számos földvára közül a leghíresebb az Amridil kászba (31º 02,803' N - 6º 34,888' W), amelyet a 17. században építettek. A hatalmas erődítmény kiemelkedik a többi közül mind méretének, mind díszítéseinek köszönhetően. Thami El Glaoui, az utolsó Marrakeshi pasa korán tanára állíttatta helyre. A négy torony a pasa négy feleségét jelképezi. Az imaház öt ablaka szimbolizálja a Korán öt pillérét. A tornyok díszítései a baj távoltartását szolgálhatták… Az Amridil kászba 300 éve alatt, felépítése óta keveset változott. Büszke tornyai szerepeltek a régi 50 dirhamos bankjegyen is. Jelenlegi tulajdonosa, a Nassiri család a 17. század óta birtokolja. Ők felelősek a kászba restaurálásáért és üzemeltetéséért is.

A kaszbát az 1960-as évekig lakták, majd egy részét szállodává alakították, a másik része múzeumként szolgál és idegenvezetővel látogatható. Az épület látogatók elől elzárt részében, az ősi falak között mind a mai napig a Nassiri család éli mindennapjait, használja a kenyérsütő kemencét, az olívaolaj sajtolót és egyéb ősi berendezést. Az épületben is helyet kapott egy olyan eszközökből és szerszámokból álló kiállítás, amelyeket a térségben élők generációi használtak és néhány közülük még ma is használatos Dél-Marokkó szerte.

Aki ide látogat, egy valóságos élő skanzenben találhatja magát. Az idők próbáját kiállt kaszbában idegenvezetőnk segítségével megismerkedhetünk az ősi hagyományokon és szokásokon alapuló marokkói élet mindennapjaival.

Ahogy Marokkó-szerte szokásos volt, a kászba alsó szintjén az épp levágásra szánt állatokat helyezték el. A felette levő szinten a konyha és más szobák voltak. A tetőről lenyűgöző látványt nyújt az oázis számos pálmaligete, míg a messzeségben jól kivehetőek a Magas-Atlasz hegycsúcsai.

A kászba felkeresése után sétáltunk egyet az oázisban, majd visszatértünk Ouarzazateba, ahonnan másnap reggel Agdz, Tamnougalt és Nkob érintésével Erfoudba utaztunk, megismerkedni a Szahara marokkói szakaszával. A Draa völgyében az N9 utat követtük Tamnougaltig, majd ott letértünk egy földútra a Caids és Tamnougalt kaszbák felé és végigautóztunk a Draa völgy túloldalán, az N9 úttal párhuzamos földúton. Erre nem nagyon jár más, csak a helyiek, ezért ez az út valóságos élő skanzen. Megéri ezt a kis kitérőt.

Erfoud elérhető egy másik úton is, Tinghiren keresztül, amely az Ezer kashbah út egy másik ága. Ha ezt az utat követjük, érdemes egy kitérőt tenni és megnézni a Dadès-szurdokot, illetve Tinghir melletti a Todra szurdokot is, mielőtt továbbautóznánk Erfoud felé.