Rabat



Délután érkeztünk meg Chefchaouenből Rabatba, Marokkó fővárosába. A város kikötőjéhez közel, a medina fala mellett volt szállodánk. Leparkoltuk autónkat és gyalog indultunk el felfedezni a várost, amelyet a 12. században arabok alapítottak. A 17. században itt tömegesen letelepülő andalúziai mórok gyors fejlődésnek indítják a várost. A Rabattal szemközt, a Bou-Regreg folyó torkolatának jobb oldalán fekvő Saléval egyesítve 1627-ben megalapítják a rövid életű Saléi Köztársaságot, amely Marokkó 1666-os egyesüléséig marad fenn. A városokat sokáig a berber kalózok tartják ellenőrzésük alatt és a 19. századig használták a kikötőt bázisuknak. A francia protektorátus 1912-ben költözteti Fezből a politikai fővárost Rabatba.

A város felfedezését a Hassan Toronnyal és a V. Mohammed mauzóleumával kezdtük, aki Marokkó szultánja volt 1927 és 1953 között, majd a franciák száműzték Korzika szigetére. 1955-ben visszatérve a száműzetésből ismét szultánként ismerik el, majd Marokkó függetlenedését követően áttér a királyi rangra. 1961-es halálát követően legnagyobb fia, II. Hassan király veszi át tőle a hatalmat 1999-ben történt haláláig. A mauzóleum 1971-ben készült el és itt helyezték örök nyugalomra V. Mohammed király mellett 1983-ban eltávozott fiát, Abdallah herceget, illetve 1999-es halálát követően II. Hassánt is. A mauzóleum a 12. századból fennmaradt, félig elkészült minaret, a Hassán torony szomszédságában van. A minaret egy befejezetlen mecset minaretje lett volna, de a mecset soha nem készült el. Építtetője, Abū Yūsuf Ya‘qūb al-Manṣūr 1199-es halálát követően a mecset építése örökre abbamaradt.

Innen a folyópartot követve átsétáltunk a 12. századi Udayas kashbához, de előtte megnéztük a citadella lábánál található Andalúz Kertet.

A kashbah valóságos város a városban és történelme megegyezik Rabat történelmével. Az Almohadok építtették a Bou Regreg torkolatánál, hogy megvédjék országukat a kalózok és egyéb ellenségek támadásától. A várat elhanyagolták Yacoub el Mansour szultán halála után, de a 17. században Andalúziából menekülő mórok előszeretettel telepedtek le a vár falain belül.

Ma a várnegyedet mintegy kétezren lakják. Itt áll Rabat legrégebbi mecsete, de van saját kútja és hammamja, sőt, még egy nyilvános kenyérsütő kemencéje is. A Bab Oudaya díszes bejárata mellett állandó kiállítások szoktak lenni. Tovább haladva az úton elhaladunk a 12. században épült mecset mellett. Az utca végén a bástyánál egy hatalmas tér van, ahonnan belátni a folyó torkolatát és látszik Rabat ikervárosa, Salé is.

Az Andalúz Kert és a kashbah között kanyargó sikátorok mentén kékre és fehérre festett házikók sorakoznak.

A Bab Oudaya kapunál elhaladó főút túloldalán egy temető található, amit szintén érdemes felkeresni. Onnan egyenes út vezet a 17. századi medinába. A medina nem nagy, de elég nagy ahhoz, hogy akár fél napig is bolyongjanak arra a vásárolni szerető turisták. A medina egyik látványossága a 14. században épült Nagy Mecset. A mecset természetesen zárva van a nem muszlim látogatók előtt.

Rabati városnézésünket a medina felkeresésével zártuk. Másnap reggel elindultunk Marrakeshbe, de még útba ejtettük Casablancat is, hogy megtekintsük Afrika legnagyobb mecsetét, a II. Hassán mecsetet, amely világszerte az 5. legnagyobb mecset.