Merzouga homokdűnéi



Reggeli után indultunk Ouarzazateból a Draa völgyén keresztül Erfoud felé. Igaz, hogy a rövidebb út a Kashbák útjának északi ága, de nekem nagyon megtetszett a Tizi'n-Tinififft hágó, amely az Ouarzazate Agdz szakasz legmagasabb pontja (1660 m tengerszint feletti magasságon).

A hágóról leérve, ha nem sietünk nagyon, néhány kilométerrel Agdz városa után Tamnougalt falunál érdemes letérni a főútról és átmenni a völgy túloldalára, ahol egy kis mellékút kanyarog a Draa folyóval párhuzamosan. Rögtön az útelágazástól néhány kilométerre található a 16. században épült, Caids család kaszbája. Barátságos helyiek rögtön integetni kezdenek, hogy jöjjünk, látogassuk meg.

Ha tovább haladunk az úton, olyan környéken járunk majd, amely fehér embert ritkán lát, ugyanis a sivatagba igyekvők visszatérnek a főútra. Két főbb központ van, ahol ismerkedni lehet a sivataggal. Egyik Zagora, a másik pedig Merzouga.

Sivatag említésekor mindenki a homoksivatagokra asszociál. Azonban Marokkó egyharmada hamada – kő- és sziklasivatag. Az Atlasz lejtőiről legurulva, a Szahara felőli fennsíkok ebbe a kategóriába tartoznak, a homok nem jellemző. A szél munkája nyomán a kőzetek feldarabolódása törmeléksíkságot eredményez. Elszórva nagyobb kődarabok maradnak, amely között szél alakította homok és törmelékkupacok keletkeznek. Egyébként a Szahara felszínének 70%-a is hamada. A hamadában tevegelők általában Zagorába mennek.

Merzouga az Algériai határtól mintegy 50 km-re nyugatra, Erfoud városától körülbelül 55 km-re, Rissanitól mintegy 40 kilométerre délre található kis falu Erg Chebbi közvetlen szomszédságában. Erg Chebbi homokdűnéi mintegy 150 m magasságig emelkednek ki a környező hamadából. Kelet-nyugati irányban körülbelül 7 kilométer, észak-déli irányban mintegy 28 km hosszan kanyarognak párhuzamosan az algériai határvonallal. A homokdűnék délnyugati oldalán található turistaközpont, Merzouga körülbelül 70 szállodával várja a sivataggal ismerkedni vágyókat. A homokdűnék között, a szállodák látótávolságán túl számos állandó sátortábor is létezik, ahova a látogatókat teveháton szállítják.

Annak ellenére, hogy állandó jelleggel telepített berber sátrak vannak a homokdűnék között, mi Erfoudban szálltunk meg egyrészt, mert idegenkedtünk a sátraktól, másrészt közelebb szerettünk volna lenni Fezhez, gondolva a másnapi hosszú autóútra odáig. Mivel korán indultunk Ouarzazateból és útközben nem sokat időztünk, ebédidőre meg is érkeztünk Erfoudba. Az ebédet és egy rövid pihenőt követően terepjáróba ültünk, hogy felfedezzük a környéket. Behatoltunk a hamadába, ahol sofőrünk megmutatta a legjobb fosszília-lelőhelyeket, majd megálltunk egy hagyományos berber sátornál, ahol egy nénike mentateával kínált meg.

A hamadában csavarogtunk még egyet csodálva sofőrünk tájékozódási képességeit. Egyszercsak a távolban kezdtek kirajzolódni Erg Chebbi körvonalai. Egy kis zötykölődést követően megérkeztünk egy helyre, ahol rengeteg dromedár várta a sivatagi naplementére éhes turistahadakat. Mi is kaptunk pár tevét és vezetőjükkel elindultunk felfedezni az igazi homoksivatagot.

Már ültem tevén, de egy méretes darabot fogtam ki, amelyre még a felszállás sem volt egyszerű. Pár kilométer tevegelés után gyalog másztunk meg egy nagyobbnak tűnő homokdűnét, ahonnan vezetőnk szerint szép a naplemente. Időközben a hőmérséklet is kezdett csökkenni és mire lement a nap, jó 10 fokot hűlt a levegő.

Ritkák a felhők a sivatag fölött, de mi pont kifogtunk egy olyan napot, amikor felhő takarta el a homokdűnék mögött lebukó napkorongot. A szél is feltámadt időközben, amely valamennyire kitisztította az égboltot, mire elértük az éttermet, ahol vacsora várt minket. Addigra már koromsötét volt, így könnyen meg tudtuk figyelni a Tejút csillagait. Vacsora után a terepjárós srác visszavitt minket erfoudi szállodánkba.

Másnap reggeli után autóba ültünk, hogy folytassuk utunkat az északon található királyi városok felé.