A Dadès-szurdok



Dél-marokkói utunkat június 14.-én Tamnougalti látogatásunk után Ouarzazateból kelet felé folytattuk az N10-es főúton. Erre a napra a Dadès-szurdok felkeresése volt betervezve. Ouarzazatetól körülbelül 115 km-re keletre, az N10 főútból ágazik le egy kis út (R704), amely Északkelet irányban keresztül szeli a Magas-Atlasz és a Djebel-Sarhro hegyláncok között keletkezett Dadès-szurdokokat.

A szurdoksorozatot a Magas-Atlaszban eredő Dadès folyó vájta ki. Évmilliókkal ezelőtt ez a vidék tengerfenék volt és az óriási korallzátonyok köré hatalmas mennyiségű üledék rakódott le, amely az idők folyamán tömörödött. A tömörödés során csökkent a pórustérfogat, a vízben oldódó anyagok kiváltak az üledékszemcsék közül és az üledék cementálódott. A szedimentáció folyamán mészkő és homokkő képződött. A tektonikus lemezek mozgásának és feltüremlésének következtében évmilliókkal ezelőtt hegyláncolatok keletkeztek és emelkedtek ki a tengerből.

Ezekben az üledékes kőzetekben, amelyek a környék domborzatának meghatározó alkotóelemei, a Dadès folyó kitartó munkájának köszönhetően mély szurdokokat vájt ki. A homokkő apró szemcseméretű elemekből áll, melyeket kötőanyag (többnyire kalcit) ragaszt össze. Az elegyrészek szabad szemmel megkülönböztethetőek, a szurdokok falát tanulmányozva. Jól kivehető a kövek réteges szerkezete is. A homokkövek vöröses elszíneződését a vastartalmú elegyrészek okozzák.

Az év nagy részében, a környék szárazságának köszönhetően a Dadès egy kis csermelyre hasonlít, nagyon kis vízhozammal. Azonban az esős évszakban (novembertől februárig heves esőzések jellemzőek és néha márciusig is eltarthatnak), vagy hóolvadáskor (januártól áprilisig) nagy mennyiségű víz kényszerül a szurdok falai közé, amelynek hatalmas eróziós ereje lesz. A víz nagy sebességű, éles szikladarabokat görget magával, amelyek hatékonyan tudják alakítani a puhább homokköveket, ezzel folyamatosan, minden egyes esős évszak alkalmával szélesítve és mélyítve Marokkó egyik leglátványosabb szurdokát.

Ouarzazateból az N10-es út El Kelâa és Boumalne Dades városkákon halad keresztül. Utóbbit elhagyva kell letérni az R704-es útra. Kezdetben az út a „rózsák völgyén” halad. A szurdok déli végénél hatalmas rózsaültetvények vannak, de a datolya és a pálmaligetek is gyakoriak. Tamellalt környékén, mintegy 10 km-re Boumalnetól érdekes kő-képződmények láthatóak, amelyek különösen a lemenő nap sugaraival hangsúlyosodnak ki. Tovább haladva, a szurdok egyre keskenyebb és mélyebb lesz, az út átalakul egy lélegzetelállító és nagyon látványos szerpentinúttá.

Iznaugen faluig aszfaltos úton haladhattunk. A faluban található egy piciny híd, amelyen áthaladva egy kavicsos útra tévedünk, az vezet tovább az elkeskenyedő szurdokban. Erősen ajánlott erre a szakaszra terepjáróval menni. Óvatosan haladva bérelt Daciánkkal, megtettünk mi is még körülbelül 8 km-t ezen a földúton, de mivel nem tudtuk, mi vár ránk később, jobbnak láttuk egy adott ponton visszafordulni. A szurdok ezen szakasza nagyon látványos – szinte minden kanyar után újabb és újabb, fotószünetet parancsoló panoráma tárul elénk.

Visszafordulva, végighaladtunk újból a szurdokon a mintegy 85 km-re levő Boumalne Dades városig, azonban már nem álltunk meg fotózni. Ott egy rövid pihenő után folytattuk utunkat Tinghirbe, ahol két éjszakát töltöttünk. Szerencsére június közepén még hosszúak a nappalok, de már így is sötétedett, amikor odaértünk. Egy marokkói hagyományos berber házban volt szállásunk. Házigazdáink nagyon finom vacsorát készítettek nekünk. Itt majdnem sikerült eladnom egyik túratársunkat házigazdánk Madridban dolgozó bátyjának, aki a Ramadán miatt épp hazalátogatott. Végül nem jött össze az üzlet, pedig 1000 tevét is megadott volna útitársnőnkért.

Tinghirből másnap bejártuk a Todra-szurdokot, majd egy mintegy 400 km-es kört autózva, a Ziz völgyén és Errachidian keresztül visszatértünk Tinghirbe.