Chefchaouen



Reggeli után elindultunk Fezből, hogy felkeressük Marokkó kék városát – Chefchaouent. A főútról letérve kis mellékutakon haladtunk, hogy minél többet lássunk a marokkói vidékből. Délben érkeztünk meg a Rif hegység zord csúcsai alatt fekvő városkába, ahol a város fölé emelkedő dombon található Atlas Hotelben foglaltunk szállást. A Snapravel appját használtuk szállásfoglaláshoz, azonban valamit elkeverhettek, mert annak ellenére, hogy a foglalásban a jó szállás szerepelt, foglalásunkat egy koszos kis szálloda kapta meg a városfal Bab Souq kapuja mellett. Hosszas levelezés után belement a Snaptravel, hogy visszautalja a szállás árát, mi pedig újra foglaltunk, ezúttal a hotels.com appját használva… A Snaptravel nálam örökre elásta magát és tiltólistára került a Facebook Messengeren is, mivel kéretlen ajánlatokkal próbált bombázni…

Szobánk a szálloda felső emeletén volt és erkélyünk a város felé nézett. A magasból letekintve belőttük a városka fő nevezetességeit és elindultunk felfedezni a kékre festett óvárost. A dombról lesétálva egyik északi kapun léptünk be a medinába.

Chefchaouent 1471-ben katonai bázisként alapította Abu al-Hassan Ali ibn Moussa ibn Rashid al-Alami, hogy innen támadja a Ceutát 1415-ben elfoglaló portugálokat. Kezdetben csak egy kis kashbah volt, de a reconquista után – miután elesett Granada is, a nyugat-európai muszlimok utolsó védőbástyája – számos mór, zsidó és ghomara telepedett le a városban.

A marokkói és az andalúziai befolyás jelei szembetűnőek a vörös cserepes tetővel, fehérre és kékre festett házikókon a medina kanyargó sikátorai mentén. A kék szín nagyon népszerű, ettől eltérő színt nem is találni. Az ékszerdoboz városka medinája évente milliókat vonz – fogadásukra a város több mint 200 szállodával készül. Mára már senki sem tudja, honnan ered a kék szín használata. Egyesek szerint a kék távol tartja a szúnyogokat, egy másik elmélet szerint azonban az 1930-ban Hitler elől menekülő zsidó letelepedők honosították meg a kék színt. A kék az égbolt, a tenger színe, a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma, az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője.

A szűk utcácskák nagy része a medinában található kashbah és a mellette levő főtér mellett futnak össze. A vár igen jó állapotban fennmaradt. Impozáns látvány kívülről, azonban belül nem sok látnivalót tartalmaz. A forgalmas Plaza Uta El Hammam számos kiülős étteremnek ad otthont. A csábításnak mi sem tudtunk ellenállni és a napot egy fenséges vacsorával koronáztuk meg. Vacsora után még átverekedtük magunkat a bazáron, hogy taxiba ülve visszatérjünk szállodánkba.

Másnap, reggeli után elautóztunk a következő királyi városba, Rabatba, Marokkó politikai fővárosába.