Santorini



Santorini vagy Thíra (Théra, Thira, Fira) egy beomlott vulkánsziget, az azonos nevű szinte kör alakú szigetcsoport legnagyobb szigete 79,194 km² felületével, körülbelül 200 km-re délre Athéntól és 120 km-re északra Kréta szigetétől. A szigetcsoport egyetlen nagy szigetből jött létre a minószi vulkánkitörés nyomán a késői bronzkorban, amely megsemmisítette az akkori hegyet és az összeomlás után hátramaradt kalderát a tenger elárasztotta. A 16 km átmérőjű szigetcsoport a Kükládok szigetcsoport része az Égei-tenger középső részén. Az ókorban Kallisztē (szépséges) és Sztrongilē (kerek) neveken volt ismert a sziget, de a Nyugatrómai Birodalom bukása után a Velencei Köztársaság része lett, akik Szaloniki Szent Irénre utaló Santorini nevet adták neki a 12. században (a név Abu Abdalláh al-Idríszi arab földrajztudós és térképész 1153-1154 között készült térképén már „Santurin”-ként szerepelt – először írásos formában).

1956 július 9-én bekövetkezett 7.7-es magnitúdójú pusztító földrengés romba döntötte a sziget északi részén levő településeket. Az újjáépítés után a lakosság száma fokozatosan emelkedett. Ma körülbelül 30000 állandó lakossal rendelkező szigetet évente több, mint 2 millió turista keresi fel. Ez a víz szempontjából gondot okoz, mert a szigeten nincsenek folyók. Az utóbbi években sótalanítási eljárással próbálják enyhíteni ezt a problémát, amelynek során a tengervízből ivóvizet készítenek – azonban ez jelenleg elég drága művelet.

A 2018 október 23.-i hosszú hétvégét kihasználva látogatást tettünk a szigetre. Athénig a WizzAir repített minket, majd egy átszállást követően a Ryanair menetrendszeri járatával érkeztünk meg a szigetre. Athén Piraeus kikötőjéből nappali és éjszakai komppal (Blue Star Ferries, Hellenic Seaways, Minoan Lines) vagy az Olympic Air és az Aegean Airlines járataival is könnyen elérhető a sziget, de a többi szigetről is számos kompjárat közlekedik Santorini érintésével. A kompok Athiniós kikötőjébe futnak be.

A hatalmas óceánjárók Fira partjainál állnak meg és az utasokat kis hajók a régi kikötőbe viszik. Onnan felvonóval, vagy mintegy 600 lépcsőfokon lehet felsétálni a sziget fővárosába. Aki nem szeretne gyalogolni, borsos áron szamárháton is megteheti a fel vagy lefelé vezető utat.

A legtöbb turista Oiaban vagy Firában száll meg. Itt igencsak magasak az árak. Aki kevesebbet szeretne költeni a szállásra az őszi időszakban, az a Firától mintegy 10 km-re délkeletre található, közvetlenül a hatalmas Profitisz Iliasz hegy lábánál fekvő tengerparti üdülővárosban száll meg, amely két kilométer hosszú fekete kavicsos strandjával a sziget legkedveltebb üdülővárosa. Kamari azonban a reptér közelsége miatt nagyon zajos, ezért aki még költséghatékonyabban szeretne megszállni, a hegy túloldalán, Perissában keres szállást. Októberben már alig jár arra turista, ezért nem nehéz ott olcsóbb szállást találni (olcsóbb a sziget többi városkájához képest, de Görögország-viszonylatban nem alacsonyak az árak késő ősszel sem).

Ryanair gépünk éjfél után szállt le a szigeten. A kijáratnál várt már minket a bérautó kölcsönző képviselője és átadta bérautónkat, amely nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a szállásunkra eljussunk, illetve a szigetet bejárjuk. A szigeten nagyon jó a buszközlekedés, de nem mindenhova lehet eljutni egyszerűen és főleg nem éjjel. Aki nem szeretne autót bérelni, a szigeten szinte bárhol quadot, robogót vagy buggyt is bérelhet egyszerűen.

A szigeten a főszezon áprilisban kezdődik és októberig tart. A legtöbben a nyári hónapokban utaznak. Mivel novembertől márciusig az időjárás hűvös és többnyire esős, a legideálisabb április-májusban vagy szeptember-október hónapokban utazni, hogy elkerüljük a tömeget és a magas árakat, ami a nyári hónapokat jellemzi.

Oia kék kupolái

A legtöbb Santorini reklámban a sziget legészakibb csücskében, Firától mintegy 11 km-re északra található Oia városka szerepel, amely naplementéi mellett a kék kupolás templomairól is híres. A tengerszint felett átlagosan 120 m-es magasságban fekvő kisváros csak gyalogszerrel járható be. A városka az 1956-os földrengésben nagyon súlyos károkat szenvedett. Ujjá építésekor az építészet, a finomság és a varázslat modelljét hozták létre, amelynek nyomán a sziget legfelkapottabb és legdrágább városkájává alakult. Fehér házai és kék kupolás templomai mellett szélmalmai is említésre méltóak. Legtöbb útikönyvben még a nyugalom szigeteként szerepel, de ez az utóbbi időben oly mértékben megváltozott, hogy ma már nyugodtan kijelenthetem, hogy a legzsúfoltabb település volt, amivel Santorini szigetén találkozhattam.

A városka márvánnyal borított utcáján a vár felé sétálva számos helyen érdemes betérni a szűk sikátorokba, amelyek a tenger felé vezetnek, hogy a legjobb pontot megtaláljuk, ahonnan a kék kupolák fotózhatóak. Főleg naplemente előtt lesz azonban nehéz dolgunk, mindenhol tömegek várják a lebukó napkorongot és naplemente előtt kezdenek csak elszállingózni.

Naplementekor még nehezebb dolgunk lesz, ha Saint Nikolaos várába szeretnénk felmenni. Már az odavezető utak mentén is áthatolhatatlan a tömeg. A várat 1450-ben építették, de az 1956-os földrengés nagyon megrongálta a várat is. A 15.-18. században a vár őrtornyából figyelték a kalózok mozgását, de mára már csak romjaiban létező vár egyesek szerint a sziget legjobb naplemente-néző helyévé vált. A várból kitűnően megfigyelhető a kaldera is.

Az Amoudi-öbölbe Oiaból mintegy 214 lépcsőfokon ereszkedhetünk le, ahol tradicionális görög tavernák várják a különleges ízeket kedvelőket.

Imergovili

Oia és a főváros, Fira között található egy picinyke városka, Imergovili, a Firából Oiába vezető régi út mentén. Firából Firostefani-Imerovigli felé sétálva és elhaladva „Agios Nikolaos” temploma mellett Skaros várához érünk. A Skaros Szikla lényegében a tengerbe nyúló sziklás félsziget, amelyre egy erődített település épült.

„Skaros Castelli” Santorini legrégebbi vára volt, amelyet 1205 és 1230 között építettek. A várkastély köré egy egész erődített városka épült a sziklára, de ma Skarosra tekintve ezt nehéz elképzelni. A 17. században az építmény egy földrengés során részlegesen megsemmisült. A vár helyén, a Skaros-sziklán található „Panagia Theoskepasti” kápolna, amely Santorini egyik szimbóluma. Tovább sétálva Oia felé a „Profitis Elias” templomhoz érünk. Valószínűleg innen a legjobb a kilátás.

Fira

Fira a 18. század második felében vált Santorini fővárosává, a 17. századi kalóztámadások számának csökkenése után. Előtte Skaros töltötte be ezt a szerepet. Amikor Skaros súlyosan megrongálódott a 17. századi földrengés során, az emberek fokozatosan Firába települtek át, felépítve az új fővárost. Először a „Goulas”, egy négyszög alakú erődített őrtorony épült fel, mely körül fokozatosan kialakult egy település a domb tetején. A Skarosból áttelepülők mellett a sziget számos más településéről költöztek ide családok. Azelőtt a település főleg szőlőskertekből, pincékből és néhány nyaralóból állt. Az alsó osztály inkább barlanglakásokat, míg a felső osztály városi házakat építtetett magának. A barlanglakások lényegében boltíves pincék voltak a vulkanikus talajba vájva. Egy nappaliként használt helységből és egy hálófülkéből álltak. A konyha az udvaron kapott helyet egy sütőkemencével együtt. A házak korábban egy szintes épületekként épültek, míg később, a felvirágzó kereskedelemnek köszönhetően a 19. század végén, 20. század elején megjelentek a több szintes, velencei stílusban épített épületek is. Az építkezésekhez a szigeten megtalálható vörös és fekete vulkanikus köveket használtak. A fa hiánya miatt Santorinire Kréta és Ios szigetekről hozták a fa építőanyagot – ez játszott közre abban is, hogy nagyon sok ház boltozattal épült.

Az 1956-os földrengés romba döntötte a várost. Akkor semmisült meg az 1827-ben épített Panayia Bellonia Ortodox Metropolitán Katedrális is. Firát teljesen újjáépítették a korábbi városi struktúra alapjaira. Ma is felfedezhetőek számos helyen a tipikus Santorini és Velencei építészeti stílus nyomai az épületeken. A Goulas tornyot is restaurálták. A legszebb látványt az Ortodox Metropolitán Katedrális alatt elterülő negyed mutatja. Az Atlantis Szálloda épülete, ahonnan a naplementét néztük, szintén említésre érdemes. 1955-ben épült és túlélte az egy évre rá bekövetkezett földrengést. Fira déli részén található „Sarpaki” Tér is megér egy kitérőt. A Nemzeti Bank és az Archeológiai Múzeum épületei modern architektúra képviselői.

Pyrgos Castelli

Santorini legfiatalabb Castellije, a Pyrgos Castelli 1580-ban épült. Kezdetben egy tornya is volt, amit később lebontottak és helyére a „St Georgios” kolostort építették. Skaros hanyatlása után egy rövid ideig a Pyrgos Castelli volt a sziget fővárosa. Az 1956-os földrengés látványos nyomokat hagyott a Castellin, amelyeket azóta sem javítottak ki.

Illés Próféta kolostora

A kolostor Santorini legmagasabb pontján, a „Mount Profitis Ilias” csúcsán épült, Santorini délkeleti szélén, mintegy 3 km-re Pyrgos falutól, 565 m tengerszint feletti magasságban. A kolostor a sziget egyik legrégebbi kolostora. Az 1712-ben épült erődített kolostor kiemelkedően fontos volt a sziget kulturális és gazdasági életében a 18.-19. században.

A 18. században a kolostor birtokában volt egy hajó is, amely árukat fuvarozott a szigetek között, stabil bevételi forrást jelentve a szerzeteseknek. A 19. század első felében a kolostor egy görög nyelv és irodalom iskolát is üzemeltetett. A kolostor hanyatlása az 1860-as években kezdődött és az 1956-os földrengésben súlyosan megrongálódott. A kolostorban megtekinthető egy kézzel írott vallási könyvekből és bizánci ikonokból álló gyűjtemény is. A kolostorban lakó szerzetesek cipő és gyertyagyártásból, nyomtatásból és borászatból élnek. A kolostor udvarából lélegzetelállító panoráma nyílik az egész szigetre.

Akrotiri

Lehetséges, hogy Platón Atlantisz történetét inspirálta Akrotiri története – amikor a városka valamikor i. e. a 16. században a vulkánkitörés következtében elpusztult. A vulkánkitörés nyomán a városkát ellepő vulkanikus hamu megőrzött az utókor számára számos épületet, freskót és műtárgyat. A régészeti ásatásokat csak 1967-ben kezdték el és becslések szerint csupán a 3500 évvel ezelőtti település mintegy 3%-a van egyelőre feltárva.

A kikövezett utcák, fejlett vízelvezető rendszer, kiváló minőségű kerámia gyártása prosperáló civilizációra enged következtetni. Az ásatásokhoz egy piciny út vezet a mai Akrotiri városkából. Fira felől autóval érkezve azonban nem kell bemenni a városba, a régészeti park mellett található egy nagy parkoló.

A mai városka nem sok nevezetességgel rendelkezik. A dombon egy 13. századi vár, a „Punta Castelli” romjai találhatóak, amelyben múzeum kapott helyet. Kedd és pénteki napokon zenei esteket szoktak szervezni az őrtoronynál.

A várostól nem messze, a sziget déli csücskében található egy világítótorony 110 m-rel a csillogó tenger víztükre fölött, ahonnan egészen a lakatlan Aspronisi szigetig is ellátni. Állítólag kitűnő naplemente-néző hely, de tapasztalatunk szerint a sziget számos pontján ennél jobb helyeket is találni erre a célra.

Akrotiri mellett a délnyugati part alkalmatlan fürdőzésre, azonban a délkeleti oldalon számos lehetőség adódik erre, ugyanis itt található többek között a „White Beach”, a „Vlichada Beach”, „Mesa Pigadia Beach” és a „Red Beach” is.

Perissa

Mint már említettem, szállásunk Perissában volt. Ez egy kis falu a sziget délkeleti oldalán, melynek egyedüli nevezetessége a Kamarihoz hasonló fekete köves „Black Beach” – tengerpart. Itt találhatók éttermek is. A faluban közlekedni gyalogosan nehézkes, mert nincsenek kiépített járdák.