Delphoi, a világ közepe



Delphoi, az ókor legkedveltebb és legismertebb jóshelye a mitikus Parnasszosz-hegy délnyugati lejtőjén, 570 méteres magasságban, Athéntól mintegy 160 km-re, a Korinthoszi-öböl közelében található. A legenda szerint Apollón itt küzdött meg Püthonnal, a szörnyű kígyóval, melynek testét elnyelte a föld és rohadó testéből előtörő gázok segítettek a jóslásban. A meggyilkolt kígyó mérges lehelete még sokáig feltört a mélyből. A talaj nyílásaiból kiszivárgó kábító hatású (vulkáni) gázok segítették a jósnőt a jövőbe látni. A delphoi romvárost az UNESCO 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánította.

Egyes mítoszok annak tulajdonítják a Delphoi szentély jóserejét, hogy ott van a Föld közepe, a Föld „köldöke”. Zeusz egykoron két sast engedett fel a levegőbe a Föld két ellentétes széléről, hogy azok találkozási helyéről megtudja, hol van a világ közepe. A sasok Delphoiban egy tojás alakú kőre, az Omphalosz-ra telepedtek.

A delphoi szentély mesterséges teraszokra épült, és 190 x 135 méteres területét fal vette körül, amelyen 9 kapu nyílt. A dombra szent út vezetett fel, amely mellett az áldozati ajándékok őrzésére épített kincsesházak álltak. A terület felső részén állt Apollón temploma, amelynek legrejtettebb helyiségében tartózkodott a jósnő, Püthia, Apollón papnője.

A szent terület legfelső részén egy színház és egy stadion állt, ahol négyévente játékokat és költői versenyt rendeztek Püthia tiszteletére. A szentély az i.e. VI.-IV. században élte fénykorát. Hanyatlását az i. e. I. századtól bekövetkező trák törzsek, majd római seregek fosztogatásai okozták.

Rövid ideig felvirágzott a II. században, melynek földrengések és hegyomlások okozta pusztítás vetett véget, eltemetve a szentélyt. Később egy falu épült a szent helyre. 1838-ban fedezte fel egy francia régész és 1893-tól napjainkig tartó feltárás kezdődött. Az ásatások során előkerült szobrokat és egyéb kincseket a delphoi Régészeti Múzeum kiállítási darabjai között őrzik.

A templom őrzője, Athéné Pronaia szentélye mellett, i. e. 380 és 360 között, a delphoi szentélyek fő romjaitól körülbelül 800 m távolságban egy kerek kis templomot emeltek – az ún. marmariai tholoszt. A templom funkciója nem ismert.