A Rodoni vár



Utolsó napunkon Rodon várának felfedezését tűztük napirendre. A tegnapi eső után kisütött a nap és ismét a Krujai citadella őrtornya mellett élvezhettük hagyományos albán reggelinket a kellemes, szinte nyári napsütésben.

Ameddig reggelinkre vártunk, megterveztük az utat. Krujából ugyan vezet jó minőségű út Durrës felől a Rodon-fokhoz, mi azonban fel szerettük volna fedezni a kis falvakat, ezért egy olyan úton próbáltuk megközelíteni a várat, amelynek még számozása sincsen. Krujából a Gjuricaj – Lalëz – Bizë útvonalat választottuk. Ez egy kis út, szinte forgalom sincs rajta. Nemrég aszfaltozták le, ezért nagyon jól járható. Útközben találtunk egy gyönyörű új mecsetet is.

Lalëznél útelágazáshoz értünk és mi a Bizë felé vezető utat választottuk, mert már az is le volt aszfaltozva. Azonban pár km megtétele után vége lett a jó útnak, aszfaltozáshoz előkészített, nehezen járható kavicsos út váltotta fel. Alig pár száz méter megtétele után felbukkant egy német lakókocsi és mondta, hogy vissza kellett forduljon, mert az éjjeli eső teljesen elmosta az utat. Az útnál dolgozó munkások rajzoltak neki egy térképet, hogyan közelíthetik meg a várat. Mivel azonban nem tudott albánul, úgy értette, hogy visszafelé kell mennie, majd egy temető mellett elfordulni jobbra. Néztük a térképeimen (volt Google Maps, OsmAnd, MapsMe térképem is), de egyiken sem találtuk azt az említett temetőt… Mit tehettünk, kinéztem azt az utat, amely Lalëztől Skhafane felé, délre tartott. Amikor a GPS szerint odaértünk, láttuk, hogy tényleg vezet arra egy út, de a sok eső ráhordta a földet és mi ezért azt hittük, hogy egy földút. Itt a németek feladták, de mi kitartóak voltunk, nem sajnáltuk a bérautót és belevágtunk. Meglepetésünkre néhány kanyar után nem túl jó minőségű, de aszfaltos úton autóztunk… Később meglett a temető is, de csak amikor rákanyarodtunk erről az útról a Durrës felől északnyugatra tartó útra…

Kitartásunkat siker koronázta és hamarosan megérkeztünk a mintegy 7.5 km-re az Adriai tengerbe nyúló, mintegy 18 km2 területű félszigetre, amely a félszigettől északra fekvő Rodoni-, valamint a délre elterülő Lalëzi-öblöt választja el egymástól. A hely „titkos” hely volt, ameddig – az utóbbi években – egy csoport fiatal létrehozta itt az „Atlantisz” eko-tábort „Atlantid Beach” néven:

https://invest-in-albania.org/atlantid-eco-camp-beach-new-eco-alternative/

A félsziget északnyugati végpontja több, mint fél km hosszú, de helyenként alig 50 méter széles sziklafok. Itt található Szkander bég egykori várának romja, illetve a 15. századi Szent Antal-templom, amelyet még a velenceiek építettek. Az Enver Horxa idők emlékére maradtak a félszigetet helyenként elrondító bunkerek.

Aki nyáron látogat el ide, gyönyörű strandokat is találni fog. A félsziget nincs még kiépítve, ezért a hátizsákos turisták kedvelt célpontja is egyben.