A Kőváros – Gjirokastra



Május 1.-n korán ébredtünk és elindultunk Beratból Gjirokastra felé. Beratot könnyűszerrel régen is és ma is inkább északról lehetett megközelíteni, mert mind kelet felé a Tomorr-hegységet átszelő, mind pedig a dél felé vezető út nehezen járható az út minősége miatt. A Këlcyra-Gjirokastra út mind a mai napig megtartotta járhatatlan hírét, ezért Gjirokastrát inkább Fier felől, a jó minőségűnek számító SH4-es főúton közelítettük meg.

Fier közelében található Apollónia – az ókori Illíria déli részének egyik legjelentősebb városa – amely megér egy kis kitérőt, de mi most nem álltunk meg ott, azt a látogatást a visszafelé útra tartogatva.

Dél körül érkeztünk meg a Gjera-hegy lábánál, a Drino folyó völgyében fekvő városkába, ahol szállásunk elfoglalása után bevetettük magunkat az óváros felfedezésébe, amely 2005 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. A város görög nevén – Αργυρόκαστρο - Argyrokastro – 1335 óta szerepel feljegyzésekben a Bizánci Birodalom részeként. A 12. században épült itt erőd a mai várhegyre, az i.e. IV századból származó erődítmény helyén. 1417-ben az Oszmán Birodalom bekebelezte a várost és elfoglalta a várat is.

A görögök az I. Balkán-háború során (1912-1913) megszerezték a várost, azonban csak rövid ideig tudták megtartani. Enver Horxa, Albánia teljhatalmú diktátora múzeumvárosnak nyilvánította szülővárosát, Gjirokastrát, a II. Világháború után. Szülőházában működik ma a néprajzi múzeum.

Az egykori város klasszikus török stílusban épült. Ellentétben a nyugaton szokásos, folyóparti városokkal, a török tervezők a várost egy fennsíkra tervezték, hogy az értékes talajt meghagyják növénytermesztés céljára. A vár szolgált a helytartó rezidenciájaként, de ugyanakkor katonai célokat is szolgált. A bazár a kézművesek és kereskedelem helyszíne volt. A városból hiányoznak a terek, kulturális események helyszínei kizárólag a templomok és mecsetek voltak. Ezen kívül egy erődített házakból álló negyed, körülbelül ötszáz házzal szolgált lakhatási célokat.

A citadella körül található óvárosban a 17. században épült bazár, valamint mintegy kétszáz, főleg a 17. és 18. századokban épült hagyományos, palakővel fedett boltíves kőház különös védelem alatt állnak. Tipikusan ezek a házak egy akár öt emelet magas kőblokk-struktúrából állnak, belső és külső lépcsőkkel, amelyek a házat körülveszik, hasonlóan a Dél-albániai tipikus hajdani erődített parasztházakhoz. A ház alsó szintje tartalmazott egy víztartályt és itt volt az istálló is. A felsőbb szinten volt a lakás, ahol a tűzhely is megtalálható volt, valamint a vendégszoba. A felsőbb emeleteken a nagyobb család tagjainak szobái voltak. Ezek a szintek belső lépcsővel is össze voltak kötve. A házak tipikusan fekete, lapos palakövekkel voltak fedve. Több házat is restauráltak, azonban akadnak még enyészetre ítélt házak is.

A városka nevezetességei közé tartozik az 1756-ban épült Szent-Miklós templom, valamint 1757-ben épült és az egyetlen máig megmaradt mecset (Bazár Mecset) az oszmán uralom alatt épült 15 mecsetből.

A 17. században épült, majd a 19. században egy tűzvész után újraépítették az oszmán stílusú bazárt. A muszlim Sufi Bektási Rend imaháza 1727-ből származik.

A városka fölé emelkedő, 336 m magasan levő 18. századi citadellában fegyvermúzeum kapott helyet. Szintén itt van kiállítva az Albán Néphadsereg által 1957-ben az Albán légtérbe tévedt és akkor lelőtt amerikai Lockhead T-33-as vadászgép. A vár északi részében egykoron börtön is működött. Itt található továbbá Gjirokastra egyik jelképe, egy óratorony.

A várat folyamatosan fejlesztették, építették a 19. és 20. században is. Mai formájában 5 bástyával látható. A várban korábban több víztározó is helyet kapott, amelyből az egyik még a mai napig szerepet játszik a városka vízellátásában. 1811-ben épült az a kő-akvadukt, amely 12km-ről, a Sopot hegységből szállította a friss ivóvizet a várban található tározókhoz. A várból gyönyörű a kilátás, belátni az egész várost, illetve a vár alatt hömpölygő folyót és az egykoron fontos kereskedelmi útvonalat.

Másnap reggel folytattuk utunkat Albánia legdélebbi pontjai felé, felkeresve a Kékszem forrást és Sarandát.