Buthróton és a Butrint Nemzeti Park



Buthróton ókori város romjai Ksamiltól alig néhány kilométerre délre találhatóak, a Jón-tengert a Butrinti-tóval összekötő Vivari-csatorna partján, a 9424 hektáros Butrint Nemzeti Park területén. Albánia egyik legjelentősebb történelmi épületegyüttese, a UNESCO világörökségi helyszíne 1992 óta. A környezete 2000 óta nemzeti park, amely több, mint 1200 állat és növényfajnak ad otthont. A nemzeti park feladata a Butrinti-tó és lagúna, a Vivari-csatorna és Ksamil szigetének, valamint archeológiai örökségének védelme.

Régészeti ásatások alapján i.e. 10. – 8. században telepedtek meg az első emberek a mai Butrint helyén. Írásos források alapján a városalapítók görögök és epiróta chaonok lehettek. A város jeletősége i. e. 4. századig folyamatosan növekedett és I. Sándor (i. e. 350–331) alatt az epiróta törzsszövetség fővárosa lett. I. e. 228-ban a város Buthrotum néven római protektorátus alá került. A 9. században a Bizánci Birodalom részévé válik. A Velencei Köztársaság 1386-ban hódította meg, hogy innen biztosítsa a korfui kereskedelmi hajóutak védelmét. Ali Tepeleni pasa 1799-es hódításával a terület Albánia 1912-es függetlenségéig az Oszmán Birodalom részévé válik.

Butrint archeológia örökségé Albánia egyik legjelentősebb archeológiai parkjává teszi a nemzeti parkot. A bronz-kortól a középkorig számos épületegyüttes romja megmaradt. A görög időkről tanúskodik az i. e. 4. századból származó Aszklépiosz-szentély és az Oroszlán-kapu, a rómaiak idejéből pedig egy 1–2. századi mozaikpadlós fürdő romjai. Az ókeresztény korból maradt fenn a püspöki bazilika és egy mozaikpadlós keresztelőkápolna. A Velencei Köztársaság idejében épült a 18. századi őrtorony és egy kastély. A Vivari-csatorna másik partján áll Ali Tepeleni pasa háromszög alakú kis vára, de zárva van a látogatók előtt.

Másnap utunk Apollóniába vezetett a Llogara hágón keresztül.