Berat, az ezer ablakos város



Április esővel búcsúzott. Annyira nem is bántuk, mert tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk. Reggeli után leadtuk apartmanjainkat Pogradecben és nekivágtunk az előttünk álló körülbelül 150 km-es útnak Beratba. Örvendtünk, hogy az előző napra beharangozott esőből csak estére lett valami, így egy gyönyörű napot tölthettünk az Ohrid-tó partján.

Az úton Pogradecből Beratba nem tartottunk pihenőt, de még így is három és fél órát autóztunk odáig. Dél el volt múlva, amikor megérkeztünk a találkahelyre, amit szállásadónkkal beszéltünk meg előző este a Muzaka szálló elé. Természetesen nem vártak minket olyan koránra, 13 órától lehetett birtokba venni a lakást. Mivel az előző vendég nem sokkal előttünk távozott, csak egy jó óra várakozás után tudtunk találkozni. Szállásunk nem messze volt onnan, a szűk utcás, festői Gorica városrészben és csak gyalogosan lehetett megközelíteni. Cserébe gyönyörű panoráma nyílott ablakainkból a Mangalem városnegyedben egymásra épült, fehérre meszelt, sokablakos házakra, az „ezer ablakos város” történelmi negyedére és a várra.

Berat Albánia egyik legősibb települése, az Osum folyónak a Tomorr- és a Shpirag-hegy által közrezárt völgyben, Albánia déli részén található. A legenda szerint két óriás, Tomorr és Shpirag összeverekedett egy berati leány miatt. A heves harcban kardjaikkal összekaszabolták egymást és mindketten meghaltak. Ezt követően mindketten heggyé váltak. A leány nagyon bánatos lett, könnyeiből keletkezett az Osum folyó.

Az illírek által már korábban is lakott, erődített települést Makedónia királya alapította i.e. 314-ben Antipatreia néven. A város mai neve, a Berat/Berati feltehetően a 9. században érkező szláv hódítókhoz kötődik. A 860-ban a települést uralmuk alá hajtó bolgárok adták neki a Beli Grad (fehér vár) nevet. A stratégiai ponton, festői környezetben fekvő város történelme mozgalmas és gazdag volt, az évszázadok során gyakran cserélt gazdát. Végül 1417-ben az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került és maradt Albánia 1912-ben kikiáltott függetlenségéig.

A 19. századra Berat az albán lakta területek egyik legjelentősebb iparos- és kereskedővárosa lett. Ma Berat lakosságszámát tekintve Albánia kilencedik legnagyobb városa, az ortodox egyház berati püspökségének székhelye, de ugyanakkor jelentős muszlim és bektási regionális központ is. A város füge- és olívatermesztéséről nevezetes. A város történelmi részei 2008 óta UNESCO kulturális világörökségi helyszínek.

Berat egyik nevezetessége a napjainkban is lakott, 9.6 hektáros várnegyed, amely a mai belvárostól északnyugatra, az Osum jobb partján meredeken emelkedő várdomb tetején terül el. A helyiek által ingyenesen látogatható területre a turistáktól egy jelképes, 100 lek-es belépti díjat kérnek. A vár falai a 13. században épültek és teljes hosszukban jó állapotban fennmaradtak. A vár háromszög alakú és falait 24 torony tagolja. A domb legmagasabb pontján elterülő belső vár szintén a 13. században épült, a vár déli részében található csarnokciszternával együtt, amely a vár helyőrségének vízellását biztosította.

A várnegyedben egykor a harmincat is meghaladta a görögkeleti templomok száma, mára tíz maradt fenn közel eredeti formájában. A ma már csak romjaiban létező Vörös Mecset a 15. század első felében épült és Berat legrégebbi, illetve Albánia egyik legrégebbi mecsetje volt. A kutatások alapján Berat 1417-es oszmán kézre kerülése után röviddel építették a berati belső várban elhelyezett török helyőrség számára. Imacsarnokának fennálló falai, valamint a minaret – amelynek külön érdekessége, hogy a mihrábtól balra helyezték el – az erkélyfödém magasságáig megmaradt.

A várhegy oldalában nagy ablakos, fehérre meszelt házak alkotják a Mangalem nevű városrészt. Szintén itt található az Agglegények mecsetje. Az „agglegények” a korabeli Berat kereskedőinek nőtlen férfiakból szervezett fegyveres őrségét alkották.

Beratból másnap reggel – május 1.-én utunk Gjirokastra városába vezetett.